Ha egy étterem piac közelében van, akkor a konyha tobzódhat a frissebbnél frissebb, szezonális nyersanyagokban – gondolná az ember.

Ha tobzódásról nincs is szó, de a Vásárcsarnok közeli Borbíróság táblás ajánlataiban felfedezhető némi szezonalitás. Egy jó kis karalábé-krémleves véres hurkával csábító ajánlat, folytatásként pedig legyen brassói aprópecsenye, az legalább, ha nem is szezonális, de klasszikusnak mondható, gyakran késhegyre menő vitára ingerlő fogás.

karalabe kremleves borbirosag vajda pierre

Mélytányérom alján szabályos karalábékockák és egy dundi véres hurka piheg, szemlátomást zsemlés töltelékkel. A karalábé szemre is kissé fás, de nincs sok időm legeltetni rajta a tekintetem, mert pincérem egy kancsóból ráönti a sűrű karalábélevet, amely hamar ellepi a betétet, csak a véres hurka tompa csúcsa világlik ki a készítményből. A friss karalábé ízét várom, amely földes-pikáns-zöldes zamatnak volna mondható, sokszor egy kis kesernyés beütéssel. Ebből esetemben nem sok valósul meg, bár emlékeztet a karalábéra, de a szűretlen verzió éppen hogy nem segít az élvezetben. Apró szálkák zavarják a teljes élvezetet, a krémesnek várt intenzív karalábé helyett kissé vizes, egyenetlen sűrűségű levet kanalazok. Nem sok hibádzott, hogy ennél vonzóbb legyen az élmény, talán több karalábé, krémesebb állag és egy ízesebb hordozó lé megoldotta volna a dolgot. De azért értékelhető az erőfeszítés, érződik a frissesség, kellemes a hurka, szóval lehetne ez egy szívszorítóan jó fogás is.

karalabe kremleves borbirosag vajda pierre 2

Ha a brassói – ami amúgy egy műdal, vagyis nem illeszthető be a tényleges magyar gasztronómiai hagyományokba, bár már több, mint ötven éve díszeleg a magyar étlapokon – sertés szűzérméből készül, akkor ott valamit komolyan gondolnak a konyhán. Ha a burgonya ropogós, és amúgy bévül krémes, az szintén a konyha komolyságáról tanúskodik. Ami a többi részletet illeti – mint említettem volt – megoszlanak a vélemények, de az talán alapszentség, hogy erősen fokhagymás készítményről van szó.

brassoi borbirosag vajda pierre

Esetemben éppen a fokhagymát hiányolom, és a szokásos intenzív zöldfűszert, legyen az kakukkfű vagy majoránna, ezen ellamentálhatunk, de, hogy pusztán csak egy közepes lecsóalap adja a szaftot, az elég szokatlan, hogy ne mondjam, antibrassóiánus felfogás. És, ha már egyetlen összetevő sincs, ami apróra lenne szeletelve, viszont a szűz tetszetős, vastag érmékként van jelen, akkor nem ártana, ha azok a vágások mentén szép rózsaszínben pompáznának. A burgonyák is csupán negyedekre vannak szeletelve, javukra szól, hogy gyönyörűen pirultak, ropognak, mint a murva a talpam alatt, hál’ istennek. A lecsós alap, bármennyire is követi a magyar hagyományt, éppen a brassói esetében szükségtelen, mert a fűszeres, fokhagymás pecsenyelé volna az igazi. Mégse kudarc ez a fogás, mert, még, ha valójában lecsós szűz képében próbált is reinkarnálódni a brassói, a maga nemében ízletes, tisztességes készítménnyel rukkolt elő a konyha. A Borbíróság évek óta a jó színvonalat képviseli, apróbb hibákkal, de lelkiismeretes konyhai munkával.

Kapcsolódó cikkünk: Lyuknyi Olaszország

SZTÁRHÍREINK

FŐTÁMOGATÓ

Kende Gastro logo 5 prof konyha

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.