Nem a kisgazda traktorok lánctalpai tépik fel a belváros aszfaltját, hanem Traktor néven egy vadonatúj étterem bontogatja szárnyait, áttételesen arra célozva, hogy itt minden nyersanyag gondos válogatás után, előre kiválasztott gazdaságokból kerülhet csak be a „táplálékláncba”. Sokan mondják ezt magukról, de csak kevesen képesek ténylegesen, a mindennapokban is megvalósítani. Bicsár Attilának a Traktor kreatív séfjének elhisszük. A comfort food, vagy a vele közel egy időben növekvő hangsúlyt kapott farm to table mozgalom látszik megvalósulni a belvárosi Traktorban.

Odabent két hangsúlyos elem hívja fel magára a figyelmet: hosszú, világos tónusú pult, amelyen végig, mint egy jobbfajta zöldségesnél, ott vannak ingerlő hegyekben a különböző zöldségek, kifejezetten az ingerszegény designt ellensúlyozva. A másik – mintegy mégis azt üzenve, hogy van itt design is – azok a gyönyörűséges világítótestek, amelyekből van itt bőven, tovább erősítve a világos tónusokat, némiképp azt az érzetet keltve, hogy a helyet a fény élteti. Szükség is van erre, mert szokatlanul nagy, egyterű helyiségben vagyunk, ahol, mint végtelenbe vesző mezőn, olyan távolságok vannak, egyszóval tágas a Traktor.

Az étlap zöldséges szekciója azt állítja, hogy egyenesen a válogatott farmokról érkeznek a zöldségek, és önálló kompozíciókban is feldolgozza a konyha azokat, de választhatók a frissen sültek mellé, kiegészítő köretként is. Kettőt választok a hét közül: lávakövön sült barna csiperkegombát, sült fokhagymával, petrezselyemmel és sült burgonyát padlizsánkrémmel, konfitált paradicsommal, újhagymával. Az első 1600 forint, a második 1800. De hát ez így magában, ha elég is lenne, azért mégis csak jobb egy kis rózsaszínűre sült bárányfartővel, ez amúgy ausztrál illetőségű, farmok ott is vannak, bár az útja az asztalomig elég hosszú lehetett, joghurtos mentás zöldbabbal, ez 4900 forint.

vajda pierre traktor etelkritika

Ez lenne a főcsapás, de egy rendes traktoros ebédje nem lehet meg előétel nélkül: karalábé raviolira esik a választásom, ráksalátával töltve, zöldborsókrémmel, újhagymával, 2900 forintért.

vajda pierre traktor etelkritika 2

A csodálatos, hártyavékonyságú karalábészeletek ízes, savas, fűszeres pácot kaptak, ropognak, remek kivitelezés, a töltelék cuppanós, finom, az egész kreáció, bár elsőre valahogy kissé idegennek tűnik a teljes étlap sugallta közegben, de aztán az ízek elhessegetik a kétségeimet. Az biztos, hogy ez a tányér bármilyen felső kategóriás bisztróban megállná a helyét, formailag kevésbé a comfort food kategóriába sorolható, sokkal inkább az egy tányérra családias lazasággal tálalt főfogás, ahol együtt jelenik meg az összes köret és a hús is, ahogy otthoni körülmények között is szokás. Szedj még kisfiam, hallom anyám bíztatását. Olyan ez a tányér is, nincs villogás, minden az, ami. Persze, ha annak is lehet örülni, hogy a sült krumpli szakszerűen készült, nem műkrumpli, ropogós, friss, a közepe krémes állagú, a padlizsán füstős ízű, a koktélparadicsomok édeskések, vagy, hogy a lávakövön sült gomba végre olyan, amilyennek lennie kell: odapirult rendesen, beköszön a valódi gomba íz, nem tocsog, akkor a Traktor biztos jó úton jár. Felszakít néhány begyepesedett szokást, meg is kéri az árát. A bárányról se feledkezzünk meg: kissé túlkészült, távoli emlékkép a rózsaszín zsengeség, de elfogadható, a natúr joghurt annál kevésbé, a kétféle bab részlegesen kárpótol. Ízekben gazdag tányér, adagnak sem kevés így, ebben az összeállításban. Szép lesz ez, vizionálom, ha majd minden asztalnál baráti társaságok, családok ülnek, és jóízűen, felszabadultan kombinálják az étlap adta változatos lehetőségeket. Addig is elkortyolgatok két pohár vöröset Kis Gábortól 3800 forintért.

Traktor szeptember havában, ebédidőben 15000 forint.

SZTÁRHÍREINK

FŐTÁMOGATÓ

Kende Gastro logo 5 prof konyha

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.