Úgy néz ki, a ködnevelő szellők megteszik a dolgukat, és hétvégére elfújják az esőfelhőket, tavaszt idéző klímát varázsolva a Szabadságtérre. Mangalicák és kétlábú rajongóik is örülnek majd ennek.
Előbbi azért, mert azt hiszi, véget ért a disznótoros szezon, utóbbi meg azért, mert ideális körülmények között főzheti, kóstolhatja, csodálhatja, simogathatja a legnemesebb malacfajtát, amit a világban sokfelé csak kobe pignek hívnak.
Igazi családi programról beszélünk, mert a XII. Budapesti Mangalica Fesztivál azt is tudja, hogy élő állatokat állít ki a belváros szívében. A koncertek ugyan csak este hatig és unpluged módon szólnak majd, de a jó hangulat így is garantált a Szabadság téren. A hangulatmérő higanyszála általában a szombati napon akad ki, amikor a főzőverseny több száz indulója akarja megmutatni a neves zsűrinek, hogy nemcsak a pálinkás pohárral bánik jól, de a fakanállal is. Sokan mindkettőben tévednek, de mindig akad jó néhány bogrács, amelyben valóban nagy dolgok születnek a húsok húsából.
Mint tinik a Beatlesért, úgy rajonganak a mangalicáért
A zsűri egyik legismertebb arca, Anger Zsolt szerint a mangalica simulékony alapanyag, amelyet végtelen egyszerű kezelni. „A zsír és a hús arány olyan jó, hogy szinte magától elkészül. Márványozott, mint egy jó minőségű marha steak. Igazi hazai íz, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Sült karajt csak ebből készítenék" – mondja a színész.
„Brazíliától Hollandiáig sok helyen készítettem már mangalicát, és mindenhol nagy sikert aratott. A világ legjobb, kizárólag sertéshúsból dolgozó éttermében a séf könyörgött a hús forrásáért – emlékszik vissza a zsűri szakmai nagyágyúja Litauszki Zsolt. – Bármelyik hús mellé oda merném bátran tenni."
Szintén az ítészek között van Vajda Pierre, aki szerint a mangalicával jól demonstrálható, hogy mennyire fontos a zsír egy ételben. „Szimbolikus termék, amelyen keresztül könnyen terjeszthető a gasztronómiai kultúra" – állítja a kritikus.
Egye, hogy mentse!
Ez is lehetne a fesztivál, de akár a tenyésztők mottója is. A mangalica ugyanis egy ehető nemzeti kincs, amely paradox módon annak köszönheti létezését, hogy elkezdtük megenni. Most hatvanezer példányt tartanak számon, míg pár évtizede a kihalás szélén volt, alig élt 200 egyed belőle. A mozgalmi szintű fellendülésben nagy szerepe volt a most 25 éves Mangalica Tenyésztők Országos Egyesületének, amelynek vezetői jó előjelek között készültek az idei fesztiválra is. Amellett, hogy a mangalica a sertésipar válságálló fajtája (a közelmúlt ágazati krízisében is stabil árak mellett tudták eladni a tenyésztők), nemzetközileg is egyre nő az ismertsége. Olyannyira, hogy tavaly a Bocuse d'Or brazil döntőjében mangalica volt a külföldi húsétel.
Az eredeti sertés íz
Olyan fajtáról beszélünk, amely 170 éve nem változott – sem a tartás, sem a tenyésztés módja, ezért nem módosult a génszerkezete sem. Vagyis, ha valaki meg akarja kóstolni az eredeti sertés ízt, akkor mangalicát kell ennie, és el kell felejtenie a sertéshúshoz kapcsolódó, berögzült élményeit. A ma kapható átlag sertés húsát azért sem lehet mérvadónak tekinteni, mert az ágazat válságba sodorta magát, és kénytelen úgy előállítani a húst, hogy az versenyben tudjon maradni a csirkével.
Ezzel szemben a mangalicának egyediségét éppen – a spanyol iberico sertéshez nagyon hasonló – takarmányozási és a tartási módja adja. A hús minőségében ez a domináns tényező. Az, hogy a mangalica egy nemes fajta, az csak egyharmadában járul hozzá a végtermék értékéhez. Ha tehát a kobe marha húsára emlékeztető vörös, vízmentes, megfelelő arányban márványozott mangalicát akarunk enni, akkor a Mangalica Tenyésztők Egyesületének igazolását kell keresnünk mind a szárazárukat, mind a tőkehúst árusító henteseknél, de még az éttermekben is.
Az ismerkedéshez és az alapkiképzés megszerzéséhez kiváló alkalom kínálkozik a Mangalica Fesztiválokon: 2019. február 8-10. között Budapesten, március 1-3. között Debrecenben, majd szeptemberben Székesfehérváron, valamint novemberben Szegeden.