2009 óta foglalkozik gluténmentes receptek és lisztkeverékek fejlesztésével Hadarik Rita. Kevesen tudják azonban, hogy a sikerhez rögös út és számos lemondás vezetett. Ritával a termékfejlesztésről, a család fontosságáról és a folyamatos megújulásról beszélgettünk.
Ön az első magyar séf, aki behozta a köztudatba a gluténmentes táplálkozás professzionális vonalát. Volt személyes érintettség a háttérben?
– 2009-ben kezdtem el blogolni, a második fiam születése után. Akkor egészségileg meglehetősen rossz állapotba kerültem, végül egy talpmasszőrtől és egy táplálkozási tanácsadótól kaptam útmutatást. Az egyik a zöldségek fontosságára hívta fel a figyelmemet, a másik szakember pedig úgy látta, a problémáimra jó megoldás lehet, ha a táplálékkiegészítők mellett glutén-, tej- és cukormentesen táplálkozom. Azt gondoltam, hogy rögtön mindent kidobálni az életünkből nem olyan egyszerű, úgyhogy a tejjel kezdtem, majd nem sokkal később elkezdtem a reformélelmiszerekkel, különösen gabonákkal, lisztekkel kísérletezni. Amikor 2013-ban már több mint kétszázezer egyedi olvasó követte a Rita konyháját, rájöttem, hogy mekkora érdeklődés van a gluténmentes receptek iránt.
Mikor érezte azt, hogy már nem elég recepteket fejlesztenie, hanem saját termékcsaládot is piacra dobna?
– Amikor a csúcson volt a blog, egy régi barátnőmmel elhatároztuk, hogy olyan kifőzdét nyitunk, ahol mérsékeltebb áron kiváló minőségű mentes és reformételeket lehet fogyasztani. A vásárlók imádták a süteményeinket, ugyanis elértük azt, hogy nem lehetett észrevenni az ízükön, hogy gluténmentesek. Sajnos azonban fokozatosan nézetkülönbségek alakultak ki az üzlettársam és köztem. Én akkor már két gyermeket neveltem egyedül, és hiába töltöttem minden gyerekmentes időmet a kifőzdében, az üzlettársam úgy gondolta, hogy nem teszem oda magam annyira, mint amennyire kellene. 2016-ban az SNI-s (sajátos nevelési igényű – a szerk.) kisfiam iskolás lett, öt hét után azonban eltanácsolták a hozzánk közeli általános iskolából. Kellett keresnem egy speciális iskolát, ahova, a fakultatív fejlesztésekkel együtt, napi több óra jövés-menést jelentett bejárni, így alig maradt volna időm a munkára. Őszintén szólva, sejtettem a szívem mélyén, hogy ez lesz, így elkezdtem fejleszteni a lisztjeimet. Amikor eljött ez a krízisállapot, az üzlettársammal elváltak az útjaink, én pedig felkerestem a lisztkeverékeimmel egy magyar gyártót, amelynek vezetői gyakorlatilag azonnal igent mondtak az együttműködésre.
A gyerekei is úgy táplálkoznak, ahogyan ön?
– Részben igen, azért amíg nem voltak kamaszok, könnyebb volt. (Nevet.) Mondjuk azt, hogy hetven százalékban úgy esznek, ahogyan én. A kicsinek a problémájára kifejezetten jó ez a táplálkozás.
Hogyan zajlik egy termék fejlesztése?
– Nevetni fog, de a gyerekeim a legjobb tesztelők, ők inspirálnak a leginkább. Ha a nagyobbik fiam megkóstolja az egyik süteményemet, és azt veszem észre, hogy megfogja a tálcát, bezárkózik vele a szobájába, akkor vélhetően el fogjuk tudni adni. A kisebbik pedig mindig arra sarkall, hogy mindenféle mellékízektől mentes süteményeket prezentáljak, mert ő a semmit is megérzi. (Nevet.) Most már eljutottunk arra a szintre, hogy utólag mondom meg neki: gluténmentes volt, amit megevett.
Tulajdonképpen Máté és Botond visszajelzései egyeznek a fogyasztókéval, hiszen mindenki olyan süteményeket szeretne enni, amelyről nem tudják megmondani, hogy gluténmentesek.
– Pontosan. Az én termékeimet azért szeretik a vásárlók, mert tényleg szinte teljesen mellékízmentesek, és e mögött nagyon sok kísérletezés áll.
A tematikus csoportokban azt látni, hogy főként a sütemények iránt nagy az érdeklődés. Mi az oka ennek?
– Azt tapasztalom, hogy az emberek eléggé egyhangúan főznek, mindössze 12-20 ételt variálnak. Valljuk be, a habarás nem igényel nagy felkészültséget. A gluténmentes lisztekről viszont tudni kell, hogy nincs kettő, amely ugyanazzal a recepttel működne, ezért a sütés folyamatos kísérletezést igényel. Keverni kell különböző keményítőket, őrleményeket, nem mindegy azonban, hogy milyen arányban tesszük ezt omlós tészta, kelt tészta vagy piskóta esetében. Éppen ezért készítek célliszteket. Ha mindent úgy csinálnak, ahogyan rá van írva, akkor abból az lesz, ami a zacskón látható címkén szerepel.
Magyarul nem lehet elrontani.
– Egy-egy ilyen liszt mögött komoly fejlesztőmunka van. Gondoljon bele, milyen ciki lenne, ha mindenki azt írná, hogy a Hadarik lisztjéből készült piskótát ki kellett dobni a kukába. (Nevet.) Másrészt a gluténmentes cukrászdák irreálisan magas áron kínálnak egy szelet süteményt, de az ételallergiások is szeretnének jókat enni. Ki akarna lemondani a jóról? Ha viszont süteményt ennének, akkor kénytelenek otthon sütni. Nekem mindig is az volt a célom, hogy kész megoldásokat adjak a kezükbe a lisztjeimmel.
Hosszú ideje a köztudatban van. Hogyan tud újra és újra megújulni?
– Az életem mindig hullámzik, időről időre evolúciós ugrásokra késztet. Azt hiszem, hogy a különböző élethelyzetek motiválnak arra, hogy új és újabb dolgokat találjak ki. De mindig el szoktam vállalni más munkákat is. Két évig egy olaj- és ecetgyártó cég receptfejlesztője voltam, az általam kitalált megoldásokat pedig Michelin-csillagos séfek is alkalmazták később. Szükségem van a kihívásokra, ez inspirál. Szerencsére a mostani megújulásban már nem vagyok egyedül, a párom teljes mellszélességgel mellettem áll. Ketten pedig bármit el tudunk érni, amit kitalálunk.
Fotók: https://www.facebook.com/glutenmentessutemeny/
Kapcsolódó cikkünk: A bankárból lett pék nem éri be a középszerűvel