Az ősi időkben az emberek nyílt tűz fölött, a szabadban, a földön készítették ételeiket. Később egyszerű fatárolókat építettek, melyek már alkalmasak voltak mind az élelmiszerek, mind a tüzelőanyag tárolására. A középkorban az alapanyagokat gyakran már fém tálakba helyezték és tűz fölé lógatva készítették el benne az ételeket.
Az idők folyamán a főzés bekerült az épületekbe, a XII. századi doveri kastélyban már ki is alakították az első konyhahelyiségeket. Igaz, ebben továbbra is nyílt tűz fölött, lelógó edényekben készültek az ételek. Egészen a XVI. századig gyakorlatilag nem épültek kémények a főzőhelyiségekbe, holott már a nomád életmódot folytatók is úgy állították fel a jurtáikat, hogy annak közepén egy lyukon keresztül lehetőség legyen a füst távozására.
Mindenesetre a XVI.. század folyamán a házakhoz egyre több helyen épültek kémények, a XVIII. századra pedig a fával működő kályhák vették át az elsődleges főzési feladatokat. Az egyik legkorábbi fakeretes konyhai kályhának a Castrol Stove-ot tartják, melyet 1735-ben egy francia fejlesztő, Francois Cuvilliés alkotott meg. Később piacra kerültek a Benjamin Franklin nevéhez kapcsolódó fémkályhák is, amelyek azonban kizárólag fűtésre voltak alkalmasak, főzési funkciók ellátására nem.