Ha a megszokott tájról nagyon idegen környékre vet minket a sors, fontos tudnunk, hogy a túlélésünk alapvetően attól függ, hogy hozzájutunk-e olyan ételekhez, amelyeket a helyiek fogyasztanak, illetve képesek vagyunk-e megenni azokat. A Foodyny most két olyan különleges eledelt mutat be, amelyet csak eszkimók esznek, hogy ne essünk kétségbe ha egy átmulatott éjszaka után Grönlandon kötünk ki.
A mutuk egy ünnepi étel, a grönlandi bálna, vagyis a naval (beluga) bőre és a bőr alatti több centi vastag zsírréteg. Kockára vágva, nyersen kerül az asztalra. Nemcsak azért számít igazi csemegének, mert rendkívül magas a tápértéke, hanem azért is, mert állítólag a kókuszra hasonlít az íze. (aki evett már ilyet, szívesen vennénk, ha beszámolna róla, hogy ez igaz-e.)
A kivak nevű grönlandi nemzeti étel már nem tűnik olyan barátságosnak, mint az előbbi halszalonna... Ezt a fogást különleges alkalmakkor, születésnapon, karácsonykor vagy esküvőn szolgálják fel, de az elkészítéséhez már fél évvel(!) az esemény előtt neki kell állni.
A kivak ugyanis nem más, mint fókabőrbe zárt különböző tengeri madarak sokasága, amelyeket szőröstül-bőröstül-csőröstül préselnek a bőrbe, ezt összevarrják, majd kövek alá rejtik és várnak… Hat hónap után kinyitják a bőrtokot, kiveszik az erjedt, sajtszagú, csípős, ragacsos madártetemeket, melyekről – ebben az állapotban persze – könnyen le lehet tépkedni a tollat és a bőrt, majd a csontokról lefejtik a húst, és úgy ahogy van, megeszik.
ZsÉ