A mai fiatalok a hitlerszalonna név hallatán valószínűleg valamilyen borzalmas, zsíros ételre asszociálnak, és nem állnak messze a valóságtól. Az idősebbek azonban tisztába van azzal, hogy a kifejezés nem más, mint egy retró csemege, egy kemény, szeletelhető lekvár.
A neve onnan származik, hogy a második világháború végén jelent meg Németország üzleteiben. Mivel a náci birodalomnak ekkor komoly élelmezési problémái voltak, Hitler parancsba adta, hogy hozzanak létre olyan élelmiszert, amely megoldhatja a tömegek táplálását. Így jött létre ez az állati és növényi anyagokat, fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmazó kemény lekvár. Először Németországban terjed el, majd megjelent Magyarországon is, és a háború után sem tűnt el. Tápláló, egyszerű eledel volt, és az ötvenes években rengetegen fogyasztották. Aztán finomult a recept, több fajtát és többféle alapanyagból készítettek, de továbbra sem a minőség, hanem a mennyiség volt a legfontosabb. Főleg maradék gyümölcsből, aromákkal készítették, de – valljuk be – ez minket nem zavart, mert isteni csemegének számított. A közértekben óriási táblákban "figyeltek" a hitlerszalonnák a csemegepultok tetején, dekára lehetett kérni, és ekkor leszeltek belőle egy adagot. A piros szín, a kocsonyás állag és a semmihez sem hasonlítható, rendkívül édes íz a mai napig sokak számára kedves emlék, még ha merénylet is volt az egészséges táplálkozás ellen.
AirChef
Kapcsolódó cikkünk: Az édesszájúak kedvence volt a négercsók