Vannak olyan ételek, amelyek nélkül más lenne a világ. Ilyen a kenyér, amelynek gyártására teljes iparág épült fel, és rengeteg formában készítik világszerte.
Messzire kell visszanyúlni a történelembe ahhoz, hogy megleljük az eredetét: a gyűjtögető életmódot folytató ember volt az, aki elkezdte készíteni a kezdetleges formáját. Rájött, hogy a gyűjtögetett magvakat szinte válogatás nélkül meg lehet törni, vízzel keverni, és tűzre dobva valamilyen lepényfélét készíteni belőle. Később már nagyobb lepény készítésére alkalmas, lapos edényeket is alkalmaztak, és jellemzően árpát és zabot használtak. Később lett ismert a rozs, és Ázsiából érkezett a búza. Az ősidőkből számtalan bizonyíték került elő: Egyiptomtól Kínáig őrölték, gyúrták, sütötték a lepényeket, szinte a fellelhető összes magvat felhasználva.
Öt-tízezer éve történhetett, amikor a sumérok elsőként, és már tudatosan termeszteni kezdték a kifejezetten kenyérnek, lepénynek szánt magvakat, de csak i.e. 200-ban kezdődött a liszt gyártása. Tibetben árpából körülbelül ötezer évvel ezelőtt már árpakenyeret készítettek. A görögöknél, Athénban és Rómában körülbelül i.e. 500-ban jelentek meg az első kemencék, és a pékek köztiszteletben álló személynek számítottak.
Hosszú idő telt el, míg a lepényből, azaz a kovászolatlan kenyérből kialakult a kovászos kenyér. A kovász tulajdonképpen egy előtészta, amely lisztből, vízből és élesztőből áll. Ennek előállítása révén már el tudták érni a folyamatos minőséget, és a nagyobb mennyiséget. A kiegészítő iparágak, a malmok és a kemencék kifejlődésével nagyobb mennyiségeket tudtak már gyártani. Egy-egy térségnek megvoltak a jellemző kenyértípusai, és bár céhek alakultak a kenyér gyártására, sokáig jellemzően a családok készítették.
A XVIII. században a magyar alföldi kenyér messze földön híres volt. Fontosságát az is mutatja, hogy akkoriban egy leány csak akkor kerülhetett eladósorba, ha megtanulta a kenyér készítésének 18-20 órás folyamatát.
A céhek megjelenésével egyre inkább eliparosodott a kenyérgyártás: a VII. században Németországban már megjelentek a pékek, a XII. században már szerzetesek tanítják a pékeket kenyeret sütni, és a XVII. században az ipari forradalomnak köszönhetően megjelennek a dagasztógépek is.
A legelterjedtebb fajtái: a házikenyér, a fehér kenyér, a félbarna kenyér, a rozskenyér, a baguette, a ciabatta, a fekete kenyér, a graham kenyér, a kenyérlángos, a naan (ázsiai élesztős lepény, kemencefalon sütik), a pászka (más néven macesz: búzalisztből, kovász nélkül készül), a pita és a tortilla.
AirChef
Kapcsolódó cikkünk: Bundáskenyér-variációk: Három isteni reggeli recept