A múlt heti, Tátra téri piacozásom során nagyon bátor vállalkozásra indultam. Az ember annyi rosszat hall mostanában az élelmiszerek minőségéről, a húsokról, a virslikről, a disznótorosról. Elhatároztam hát, hogy – pestiesen szólva – felkérdezem a hentest, vajon ő jó szívvel elfogyasztaná-e azt az ételt, amit árul. Ezért a röpke kétperces beszélgetésért már megérte kilátogatnom ezen a komor februári reggelen.
– Jó napot kívánok! Mondja csak, honnan származnak ezek a hurkák és virslik?
– Szigetcsépről hozzák nekünk.
– Aha. És őszintén, maga meg is enné ezeket?
– Tessék?
– Meg is enné ezt a virslit?
– Hát hogyne! Sőt, én csak azokat eszem meg, amit én árulok.
– Tényleg?
– Nézze, ezek megbízhatóak és én is az vagyok! Ha rossz minőségű ételt árulnék, maga szerint ilyen sor lenne a standom előtt délelőtt tíz órakor? Hosszú évek óta ugyanattól a beszállítótól hozzuk, a minőségére pedig soha senkinek nem volt panasza. Finomak, frissek én pedig minden új terméket letesztelek, mielőtt a vásárlók elé teszem. Kérdezze csak meg Teri nénit, maga mögött a sorban! Ő minden héten tőlem veszi a frankfurtit és a felvágottat!
– Teri néni? Miért a hölgytől vásárol?
– Megbízom a Kedveskében. És tényleg, én még tőle rossz árut nem kaptam. Teljesen nyugodjon meg drágám, és vegyen abból a frankfurtiból, mert az a legfinomabb! Füstös íze van, és ha megfőzi, csak úgy roppan. Az unokám imádja.
– Na, jó, legyen. Én hiszek maguknak. Kérek három párat a frankfurtiból és két debrecenit.
– Mit tetszik javasolni, Teri néni, hogy készítsem el a debrecenit?
– Ó, csak vagdossa be, dobja be a mikrohullámújába, aztán ha megsült egye meg friss fehér kenyérrel és mustárral. Tudja mit, Kedveském? Adjon nekem is két debrecenit!
ESZTER
Kapcsolódó cikkünk: Házias koszt kimaxolva - Ezt eszik a piaci kofák