Két magyar hegymászó éppen a Himalája csúcsait kívánja meghódítani, ezért mi is úgy döntöttünk, ha a valóságban nem is, de képzeletben ellátogatunk Nepálba, hogy felfedezzük a helyi gasztronómia sajátosságait.
A nepáli konyhát tartják a legegészségesebbnek az ázsiai konyhák közül, ugyanis kevésbé támaszkodnak a zsiradékok használatára a főzés során, ellenben sok zöldséget, sovány húsokat, salátákat esznek. Mivel a közlekedési és kereskedelmi útvonalak az országba nehezített terepeken vonulnak végig, így elsődlegesen helyben fellelhető termékeket használnak alapanyagként.
A konyhaművészetükben hangsúlyosan megtalálható a lencse, a burgonya, a paradicsom, a kömény, a koriander, a csili, a paprika, a fokhagyma és a mustármag. Gyakran használnak joghurtot, amit nemcsak natúr változatban fogyasztanak, hanem italokban, így a lassiban, illetve a desszertekben is fő összetevőként alkalmazzák.
Tradicionális ételük a Pulao, ami egy sült rizsétel zöldségekkel dúsítva és kurkumával illetve köménnyel fűszerezve. A másik népszerű egytálételük a Dal Bhat, ennek fő összetevője a rizs, de számos kiegészítő elem veszi körbe. A lencse mellett megjelenik valamiféle savanyúság, sült hús vagy hal, joghurt és chutney is.
A legnépszerűbb desszertjük a Sel Roti, amely a fánk és a bagel között helyezkedik el. A rizslisztből készült édesség kívül ropogós és édes, belül pedig lágy és krémes. Tökéletes snacknek tartják, de gyakran fogyasztják reggelire tea mellé, illetve vallási fesztiválokon, hiszen Nepál színes street-food palettájának fontos szereplője.
ESZTER
Kapcsolódó cikkünk: A fáraók öröksége: az egyiptomi gasztronómia