Mi a fenétől olyan finom a junk food? – kérdezi magától az éhes utazó, akivel semmi jobb dolog nem történhet egy fárasztó nap után, minthogy betér az első Burger Kingbe.
Kikér egy nyolcas hagymakarikát, mellé mustárt, vagy majonézt, és boldog mártogatással búcsút int a rossz dolgoknak. A gyorsétel – persze, mindannyian tudjuk – tele van ízfokozókkal, „műanyagokkal”, hízlal is, mégis: a fene se tudja, de olyan jólesik, hogy az ízlelőbimbók is belefájdulnak egy-egy falatba. A konyhaművészetet magas fokon űző séfek szerint ez szemét kaja, amiben persze igazuk van. De ez valami olyan szemét, amit újra és újra muszáj megenni. Fogadni mernék, hogy a híres séfek is be-betérnek – persze elmaszkírozva – valamelyik gyorsétterembe.