kocsonya1

Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, ez pedig különösen igaz a kocsonya esetében. Van, aki zöldségekkel gazdagítja, más ecetesen szereti, megint más pirospaprikát szór a tetejére, a savanykás ízek kedvelői pedig friss citromot facsarnak a már megdermedt, zselés ételre. Mindegyik változatban van azonban egy közös pont: a tökéletes kocsonyaalap.

Váncsa István a kocsonya iránti hódolatát így vetette papírra: "Krisztus király ünnepe és Ádvent első vasárnapja között kocsonyának főzését veszi fontolóra a felelősen gondolkodó férfiember" – majd hozzátette: „a disznónak egy végső koncentráltságú kivonata, éteri esszenciája, a kocsonyában a disznó platóni ideáját ragadjuk meg”. Ezzel az emelkedett lelkülettel vágjunk bele mi is a készítésébe.

kocsonya2

Sertésfej, köröm, farok. Ezek kellenek a kocsonya minimál verziójához. Egy nagy lábasba tesszük a húsokat, sózzuk, borsozzuk, hozzáadunk néhány gerezd fokhagymát, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Alacsony lángon, hosszú órákon keresztül főzzük. Ha a zöldséges verziót részesítjük előnyben, karikára vágott sárgarépákat és egy-két közepes fej vöröshagymát a főzési idő felénél tegyünk hozzá.

Amikor puhára főttek a húsok, húzzuk le a tűzről, és hagyjuk, hogy kézmelegre hűljön. Ekkor csontozzuk ki a húsokat, mély tányérokba osszuk szét a zöldségekkel együtt, majd öntsük fel a kocsonya levével. Hideg helyen hagyjuk megdermedni. Tálaláskor mehet rá a pirospaprika vagy a citromlé, ki-ki ízlése szerint.

 

ESZTER

hirdetés
hirdetés

FŐTÁMOGATÓ

Kende Gastro logo 5 prof konyha

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.