Az italok világa rengeteg titkot rejt. Ennek a világnak a tudorai a sommelier-k, Angerman Öcsi pedig egyike azoknak, akik ismert képviselői ennek a gyönyörű szakmának. Vele beszélgettünk arról az útról, amit megtettezen a területen, és arról, hogy miként szippantotta be az italok világa.

22635002 1997435393823365 1118384245 n

Hogyan csöppentél bele ebbe az egészbe?
– Korábban a szépségiparban dolgoztam, és azon keresztül kezdtem beszivárogni ebbe a világba. Volt egy barátnőm, aki nagyon szerette a bort, az ő révén ismerkedtem meg a borfogyasztással.

Akkor kezdtél el iszogatni?
– Igen, viccesen fogalmazva. Ez persze nem az jelentette, hogy kocsmázni jártam, hanem elkezdtem érdeklődni a borok iránt, amelyeket elfogyasztottunk. Néztem a címkéket, honnan származik, milyen évjárat, és a többi. A barátnőm fanatikusa volt az Irsai Olivér boroknak, és elkezdtem nézegetni, van-e különbség a piacon kapható Irsaik között. Borvidékenként figyeltem, hol egy kicsit illatosabb, hol vékonyabb, de végül is nagy fejtörést nem okozott. Ezzel párhuzamosan elkezdtem borral foglalkozó újságokat böngészni, tanulgatni autodidakta módon. Az egyik számban felfedeztem több boriskolát. Ó, mondtam, ez izgalmas! Aztán nagy tépelődés után a Borkollégium mellett tettem le a voksomat – végül ott elvégeztem az alap-, közép-, és felső képzést.

Akkor már, gondolom, rájöttél, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint kívülről látszik.
– Persze, nagyon nehéz volt, rengeteget tanultam. Főleg, hogy relatíve gyorsan végeztem el az iskolát, sőt, bevallom, csomó dolog később érett össze a fejemben, később került a helyére. Szóval, be kellett érnie a dolgoknak. Közben persze borkóstolókra, borvacsorákra jártam. Annyira szomjaztam a tudást, hogy folyamatosan azt kerestem, kitől tanulhatok. Például Mészáros Gabriella – a Borkollégium megálmodója – a mai napig etalon nekem, vagy Rohály Gábor, akire a mai napig felnézek. Épp nemrégiben beszélgettem vele, és azt mondta: Miből lesz a cserebogár! Nagyon jólesett. Aztán három-négy évig szinte minden boros rendezvényen, borfesztiválon ott voltam, kóstoltam, ismerkedtem, és szép lassan kifejlődött bennem, merre menjek, én mit szeretek. Fanatikusan csináltam, még a mai napig is teljesen elvarázsol ez a világ. Tudatosan építettem magam. Szüretekre is jártam: mértem a cukrot, húztam a csöveket a pincében, fejtettem, hordót mostam, sok olyan dolgot, ami a sommelier-nek nem is lenne feladata, de én érteni akartam, átlátni mindent.

22656225 1997435503823354 1224203059 n

Hol kezdtél eldolgozni?
– Hűvösvölgyben, a Szalonspicc nevű helyen. Ott kaptam először lehetőséget arra, hogy én találjam ki a borlapot, az italokat. Aztán átmentem az Innióba – ezt a lehetőséget nem akartam kihagyni –, és három és fél évet dolgoztam ott. A Hantos család és a Borguru szárnyai alatt a sajátomat is tudtam bontogatni. Ezután két nagyon komoly helyen dolgoztam: az egyik volt az Onyx, ahol együtt dolgozhattam az általam csodált Varga Norbival; a másik a Tanti volt, ahol kicsit szélesebb körű feladatokat vállaltam el, mint üzletvezető is dolgoztam, és közben folyamatosan oktattam az embereket. Nemrégiben az ESCA-ba kértek fel, Fehér Gábor séffel dolgoztam. Ez rendkívül jól működött, mivel fontosnak tartom, hogy az ételeket is alapanyagokig ismerjem. Amikor Gábor elmondta nekem, miből áll az étel, én már tudtam, milyen italpár passzolhat hozzá. Az még nagyon fontos, hogy én is főzögetek otthon, igyekszem ezt is megismerni, és rendezek saját borvacsorákat is.

Jelenleg hol bukkansz fel?
Mostanában a saját vállalkozásomat építgetem, a Wine Shockot, borkóstolók, borvacsorák , és rendezvények szervezésével foglalkozom. A Gasztro Hackkel, is dolgozom együtt, és a Wine Flow-val bukkanok fel egyre többet.

Mikor kezdtél el versenyezni?
– Ez nagyon érdekes dolog volt. Valójában nem akartam versenyezni, mert nem érdekel. Viszont rengeteg dologgal meg lehet ismerkedni, illetve a felkészülés alatt sok tudásra lehet szert tenni. Először Sopronban versenyeztem, a Sommelier Szövetség keretein belül, Lukács Szabolccsal készültem. Aztán a pesti versenyen, ahol áhítattal néztem a szakma nagyjait. Varga Norbertet, aki szerintem a mai napig a legszebben dolgozó sommelier; Cseke Gábort, aki nagyon jó barátom. És természetesen Kovács Antit, akit senki sem felejthet el, vele is nagyon sok versenyre készültem, különösen a világversenyekre. És a legjobb versenyzőpartnert, Szik Mátyást. Rendkívül inspiráló velük versenyezni. Ma már, büszkén mondhatom, odaengednek maguk mellé az asztalhoz.

Hogy néz ki egy sommelier verseny?
– Az első feladat írásbeli teszt, amihez lexikális tudás kell. A térképektől a technológiákig minden, ami ital, benne van. Aztán van egy párlatkóstoló: három pohárban ki kell szagolni, hogy mi a párlat neve, miből készül és melyik országból származik. De az sem baj, ha a fajtáját is odaírja az ember. Például a vodkánál illik megkülönböztetni a lengyel krumpliból készült vodkát, mondjuk, a francia Sirok vodkától, amely szőlőből készül. Ez után kap az ember két pohár bort, és arról le kell írni, amit csak tud. De versenyenként még lehetnek plusz feladatok.

anger1

Ahhoz, hogy ennyire kifinomult legyen az ízlelő rendszerünk, rengeteget kell kóstolni, ugye?
– Bizony nem árt. Ahhoz, hogy felismerjük, hogy Bordeaux vagy Villány, sok gyakorlás kell. Amire még büszke vagyok, hogy sikerült megszereznem egy sommelier diplomát: az ASI egy magas szintű képesítés a szakmában, nem sok embernek van a világon. Ez olyan volt, mint egy verseny. Rengeteg feladat volt: esszét kellett írni a szakmáról, angol nyelven persze; aztán az ételekről is nagyon komoly tudásról számot adni, de a koktélok világáról is.

Mit lehet még tudni Angerman Öcsiről, amit kevesebben tudnak?
– Nagyon szeretem a blues zenét, és szeretek zenélni is. Herflizgetek, ha van rá időm. Próbáljátok ki: este kinyittok egy üveg jó bort, hozzá jó zenét hallgattok, és figyeljétek meg, a bornak is más lesz az aromája. Ilyeneken gondolkodom mostanság – a művészetek és a bor kapcsolatáról. Figyeljétek meg, hogy mennyire kapcsolódik a bor a különféle művészetekhez! Aztán próbálom összefogni a sommelier-ket is: kóstolgatásokat szervezünk, és összejöveteleket igyekszem összerakni.

Elég sok mindennel foglalkozol. Van még valami?
– Sportolok. Szerintem ez nagyon fontos! Aki gasztronómiával, italokkal foglalkozik, annak különösen. Úgy gondolom, hogy az én szakmám veszélyes. Ezt úgy értem, hogy sokat kell kóstolni, és vigyázni kell arra, hogy túlzásba ne vigyük. A mi szakmánkban a feketével és a fehérrel sakkozol. Másrészt, mint sommelier, nekünk felelősségünk mutatni az elegáns borfogyasztást. Hiszek abban, hogy erre is tanítani kell az embereket.

Van kedvenc italod?
– A champagne és a sherry. Ha magyar bort kéne mondanom, akkor a Kadarka.

Mit javasolsz azoknak, akik most kezdik a szakmát?
– Tanulni sokat, mozogni a szakmában, versenyezni, és közben odafigyelni saját magunkra.

AirChef

Kapcsolódó cikkünk: A Babel lett 2017 Nemzetközi étterme

 

hirdetés
hirdetés