A vaj és az olaj keverékén üvegesre pároljuk az apróra vágott hagymát. Beleszórjuk a rizst, amit fehéredésig pirítunk. Hozzáöntjük a száraz fehérbort és folyamatosan kevergetjük addig, amíg teljesen beissza. Ekkor belekeverjük a tenger gyümölcseit.

Némi előkészület után villámgyorsan összeállítható, fitt nasi, amelyhez egy tálban először a száraz hozzávalókat keverjük össze: rizsliszt, zabpehely, sütőpor, szódabikarbóna és őrölt fahéj.

A galuskához a nyers céklát meghámozzuk, kis lyukú reszelőn lereszeljük. A céklához hozzáadjuk a sóval elkevert lisztet, tojást, olívaolajat és vizet. Közepesen lágy galuskatésztát kell kapnunk.

Ismét egy rizottó. Ha valaki egyszer elkapja a fonalat a jó rizottó készítésében, onnantól nincs leállás. Ez már közel sem a rizseshús kategória. Hiszem, hogy a rizottó krémessége teszi függővé az embert.

Azt olvastam nemrég, hogy a modern gasztronómiában már nem divat a rántással és habarással történő sűrítés. Nekem újdonság volt a főzelék ilyen formában, hiszen főzeléket saját anyagával még sosem sűrítettem, de megtetszett.

A pásztortarhonya mintájára. Az újhagymákat vékonyra karikázzuk, az olvasztott vajon megfonnyasztjuk, majd beleöntjük a bulgurt, a vizet és fűszerezzük.

Akármennyire is furán hangzik a cékla, egyrészt remekül lehet vele színezni, másrészt kissé fanyar íze szerintem szuperül passzol akár édes, akár sós ételekhez. Próbáljátok ki.

Az élesztőt a meleg tejjel és a cukorral felfuttatjuk. A lisztbe belekeverjük a sót, majd az élesztős tejjel és az olvasztott vajjal lágy tésztává dagasztjuk. A tésztából 8 gombócot készítünk és letakarva hagyjuk kelni őket addig, hogy nagyjából dupla méretűre nőjenek.