A nevem Móger Éva. Egy orosz édesanya és egy magyar édesapa mellett láttam meg a napvilágot.
Szüleim Moszkvában ismerkedtek meg az egyetemi éveket követően. Házasságkötésük után Budapesten telepedtek le, itt születtem én és a testvéreim is. Mivel a kezdeti években Édesanyám még nem tudott magyarul, ezért Ő oroszul, Édesapám pedig magyarul beszélt velünk gyerekekkel, de az orosz gyökereinket táplálta a sok Moszkvában, a nagyszüleink dácsájában  töltött nyári szünet is. Ezekhez az évekhez köthető az orosz nyelvnek, hagyományoknak, kultúrának és tradícióknak belém ivódott szeretete és tisztelete. Kislányként már akkoriban is imádtam az ottani konyhát a sok zöldséggel, tésztával, az ottani ízekkel és felnőttként is leginkább az akkori rokonlátogatós vendégjárásokkor tapasztalt zamatokat, ízeket kerestem és igyekeztem reprodukálni immár a saját konyhámban.

Nem készítik gyakran, mert igen tartalmas. Az egyik legnépszerűbb orosz édesség, igazi klasszikusnak számít, mint a Napóleon torta.

Sok más orosz ételhez hasonlóan, a vinyegret saláta is a francia konyhából ered. A vinaigrette szó, franciául ecetet jelent. Ez a saláta mindig a boldog gyermekkoromat juttatja eszembe, mivel édesanyám, nagymamámék vacsora asztalán gyakori fogás volt. Elsősorban télen ettük, ízletes és vitaminban nagyon gazdag étel.

A 'Napóleon módra' itt arra utal, hogy ugyanúgy rétegezzük, mint a Napóleon tortát, ami általában minden orosz ember kedvenc édessége.

Aki megkóstolja, annak egészen biztosan a kedvence lesz ez a könnyű torta, amelyben kéz a kézben jár az édes és a gyümölcsösen savanykás íz. Nevét Anna Pavlováról, a világhírű balerináról kapta, a tortán a kisült tojásfehérje egy képzeletbeli balett-tütü.

Oroszországban pirog alatt általában az összes házi süteményt értik. Valójában félúton van az aprósütemények és a torták között. Én az almás lepényeket, süteményeket különösen szeretem. Sokféleképpen díszíthető, az édesítés, ízesítés mellett megmarad a savanykássága, és gyönyörűen lehet tálalni.

Hannibal Lecter óta tudjuk, hogy a bárányok hallgatnak, az intenzíven báránykedvelő orosz konyhával való szorosabb ismeretség óta pedig tudjuk, hogy legjobb, ha mi pedig rájuk hallgatunk, hiszen akár grillezve, akár sütőben elkészítve egy friss, porhanyós, zsenge, fincsi húst tálalhatunk végül.

Évának és egész népes családjának egyik kedvenc egytálétele ez a leginkább talán grúz gyökerekkel bíró tartalmas, de könnyed fogás.

„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.” (Rejtő Jenő) A bouillon esete hasonló nemzeti kavalkád, hiszen teljes rejtély, hogy az oroszok (és egyébként a fél világ) miért hívja bouillon-nak a húslevesét, amit a francia konyhának tulajdonítanak, pedig egyébként egy belga városka neve.