A shashuka a Közel-Kelet válasza a magyar lecsóra. Ne vitassuk származási országát, merre látott napvilágot, illetve, hogy hol készítik el a legjobban, mert a végén az ENSZ-nél kötünk ki, hogy igazságot tegyen. Érjük be annyival – és ez sem kevés -, hogy Rebekának ez alkalommal fogalma sincs, hogy miről van szó.
Olajat teszünk a serpenyőbe, egy-két fej hagymát kockára vágva dinsztelni kezdünk. Amikor már olyan sárga, mint Rebeka, amikor éppen irigykedik, zárjuk el alatta a gázt, és keverjünk a pirított hagymába kiskanálnyi pirospaprikát, 2-3-4 gerezd felszeletelt fokhagymát. Meg lehet próbálkozni pirosarannyal is, bár az nincs benne az eredeti receptbe, de fokozza az ízvilágot.
A tűzön néhányszor megkeverjük, majd hozzáadjuk a lényeget, az 5-6, kockára vágott paradicsomot. Megsózzuk, és behúzzuk a konyhaablak függönyét. Persze, semmi sem használ, folyosónkon a szag, ellentmondva a fizika törvényének, a fény sebességével terjed, és Rebeka ajtajánál landol.
A shashukát nem kell pépesre főzni, vannak szakértők, akik szerint akkor a legjobb, amikor még felfedezhetők benne a paradicsom-kockák maradványai. Lehet önmagában fogyasztani, vagy körítésként. Egy nagyobb népcsoport kizárólag úgy készíti, hogy a forrásban lévő shashukába egész tojásokat üt, mintha tükörtojást készítene. A tojásokat kölcsönkérhetjük Rebekától. Úgyis jön, legalább hoz is magával valamit.
PEER GIDEON
Kapcsolódó cikkünk: Borban párolt, sajtos, brokkolis csirkecsíkok