Ebben a cikksorozatban igyekszünk bemutatni a mindenkori konyhai munka alapjait, technikáit, technológiát, eszközeit, amivel változatosabbá és könnyebbé tehetitek magatok számára a főzést, vagy elsajátíthattok olyanokat, amelyeket eddig még nem alkalmaztatok.

Bizonyára mindenki bizonytalanodott már el azt a kérdést illetően, hogy eléggé átsülhetett-e már a hús, amit süt? Kívülről nem sok minden látszik, belevágni meg senki sem szeretne, így megy a dilemma, és sokszor a nagy igyekezetben túlkészül, elveszti élvezeti értékét. Ebben a cikkben szeretnék egy kis támpontot adni azoknak, akik kétségek közt vergődnek minden hússütés alkalmával.

Persze a sütőben sütés teljesen más tészta, arról most nem is beszélnék bővebben, talán egy későbbi posztot is megér a téma – most maradjunk a roston, azaz serpenyőben/grillen sütésnél. Természetesen rengeteget számít a hús vastagsága, és a serpenyő hőfoka, de mivel utóbbit nem tudjuk olyan mérhetően befolyásolni, kezdjük a hússal. Igyekezzünk mindenből 1-2 cm vastagságú szeleteket vágni (sertés szűzérme és karaj, csirkemell filé 1 cm, marha steak és bélszín 2 cm), hogy tökéletes végeredményt kapjunk.

Alapvetően, a sütési folyamatra nem árt beszereznünk egy maghőmérőt (500-700 Ft-ért már lehet venni), ugyanis ez fog bennünket megerősíteni abban, hogy ténylegesen készre sütöttük-e a húst. Elkészült ételről (maghője alapján) 75-80 °C között beszélhetünk sertés és szárnyas esetében, míg a marhánál a különböző fogyasztói szokások miatt eltér: rare (angolos) 49-53 °C, medium (közepes) 57-68 °C, a well done pedig 75-80 °C. Legnépszerűbb talán a medium, bár ebben is van medium rare és medium well done, kívánság szerint. A séfek „halála” a well done-ra kért steak, ilyenkor ugyanis a hús teljesen kiszárad és elveszti minden élvezeti értékét, nem beszélve arról, hogy a külső kéreg is kicsit több pörzsanyagot kap, mint ildomos.