Foodyny menni Amerika 1. - Jetlag ellen steaket eszik a magyar utazó

A Foodyny legújabb sorozatában a stábunk egyik száguldó ügynökének gasztro-kalandjairól olvashattok. Az induló részben a megérkezés utáni első - és máris - felejthetetlen étkezéséről mesélünk: Nincs szó, amely leírná, hogy egy tizenöt órás repülőút után – egy átszállással – megérkezve milyen éhes tud lenni az emberfia.

A landolást követően ezért az első utunk egy pofás étterembe vezetett. Ha már homár, jöjjön hamar. Vagy mégsem? Inkább legyen steak!
Mégis csak itt van otthon Amerika marhahúsból készült, egyszerű, de könnyen el is rontható étele. Nézzük, hogy bánnak vele az amcsik!

Az étterem elegáns, de pénztácabarát, vannak turisták, de nem kifejezetten hátizsákos, lármás tömegeket befogadó vendéglő ez, sok asztalnál lehet felfedezni helyieket. Lehet, hogy a látvány – a Golden Gate híd, valamint az órias tengeri luxushajók lassú fenséges mozgása – okozza: jó itt (l)enni.

Az étlap tele finomságokkal.
A kiszolgálás profi, vagány és mosolygós felszolgálónőt kapunk, aki érdeklődve kérdez minket Magyarországról, sosem látott ugyanis még hazánkfiát. A beszédünkre figyelt fel, azt mondja nagyon furcsa, ahogy a szavakat formáljuk, egyik nyelvre sem hasonlít. Ebben igaza van, meg is tanítjuk neki gyorsan a „köszönöm” és az „gyönyörű” kifejezéseket, amiket halkan mormol magában, miközben a steakünkért siet. Medium rare – hogy európai mivoltunknak megfeleljünk –, persze kértünk hozzá gnocchit, de pestósat.

Hetven percnyi gasztroélmény és 90 dollár kifizetése után már csak azt kellett megnéznem a naptáramban, hogy mikor tudok a jövő héten újra visszajönni.
Rib eye lesz... Meg is írom.

Ha az étterem honlapját van kedved böngészni, íme: McCormick and Schmicks

PEACE

Kapcsolódó cikkünk: Emutojás a hosszú élet titka