Kovács Zita: Édesapám iránti szeretet vitt a borász pályára

Kovács László 1999-ben alapította borászatát, melyet az elmúlt tíz évben lányával, Zitával működtet. A közös munka nem volt mindig zökkenőmentes, a cél azonban, hogy egymást segítve, összekapaszkodva kiváló minőségű borokat állítsanak elő, a lehető legjobb csapattá kovácsolta őket, így ma már száztíz hektáron gazdálkodnak a Mátra lábánál, a festői szépségű Gyöngyöstarjánban. Kovács Zitával beszélgettünk a kezdeti nehézségekről, a munkamegosztásról és boraik egyedülálló stílusáról.

kovacseslanya1

– Honnan jött az ötlet az apa-lánya borászatra?

– Igazából nem a szakma, hanem az édesapám iránti szeretet vezérelt. Egész egyszerűen segíteni akartam neki, hogy ne egyedül kelljen mindent csinálnia. A főiskola utolsó évében döntöttem úgy egyik napról a másikra, hogy felköltözöm, és amiben tudok, a segítségére leszek. Ennek most már tizedik éve. Azóta persze sok minden változott, leosztottuk a szerepeket, így mindenkinek megvan a maga területe, amit vinnie kell a mindennapokban.

– PR-os végzettsége van. Maradt a szakmáján belül a feladatok leosztását követően is?

– Igen. Gyakorlatilag hozzám tartozik a teljes ügyvezetés, az értékesítés, a marketing, a design kialakítása, illetve a vendéglátással kapcsolatos feladatok. Édesapámnak szőlész-borász végzettsége van, így értelemszerűen a bor szakmai dolgaival ő foglalkozik.

– Milyen együtt dolgozni az édesapjával? Könnyű, vagy inkább kihívásokkal teli?

– Eleinte hatalmas kihívás volt, úgy érzem, egyikünk sem tudta megfelelően kezelni a helyzetet. Ma már azonban azt mondhatom, hogy a lehető legjobb dolog. Összekovácsolt minket, így fantasztikus társai lettünk egymásnak.

kovacseslanya2

– Milyen borásznak tartja őt? Hogyan jellemezné?

– Nagyon tudatos és határozott ember, az életének minden percét a borászat teszi ki. Emellett nagyon makacs, önfejű is. Igazi erős jellem.

– Ez a határozottság és erősség megmutatkozik a boraikban is?

– Mindenképpen. Egyértelműen lehet érezni a kínálaton is, hogy melyek a szíve csücskei, a vörösborok mindenképpen ilyenek. Ezekben benne van a szíve-lelke.

– Van egyfajta hitvallásuk a borászat működésével kapcsolatban?

– Próbáljuk a termőterületet a lehető legjobban visszaadni a borainkban. A Mátra ebből a szempontból kicsit hátrányos helyzetben van, mert nagyon széles a fajtaválaszték és a termőhelyi adottságok is sokrétűek. Nehéz egy stílusra és egy fajtára koncentrálni, ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk egyedi stílust kialakítani mind a vörös-, mind a fehérborokat illetően. Szerencsére ez úgy néz ki, hogy eddig nagyon jól működik.

– Milyen a stílusuk?

– Évekkel ezelőtt azt mondtuk a vörösborok esetében, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentjük a barrique hordós érlelést, és szép, aromás, gyümölcsös vörösborokat próbálunk készíteni, amelyek a piaci visszaigazolások alapján nagyon kelendőek. A Mátrát sokan az illatos, gyümölcsös fehérborok hazájának mondják, ez alapján próbálunk mi is dolgozni.

ESZTER

Kapcsolódó cikkünk: A legjobbaktól tanulnak a jövő borturisztikai szakemberei