Légli Géza: Későn érő típus vagyok

Magyarország egyik meghatározó borásza, Légli Géza kiváló minőségű, természetközeli borokat alkot kislaki birtokán. Az út, amin eljutott idáig, meglehetősen küzdelmes és hosszú volt. A nehézségekről, borászati filozófiákról és a kézműves jelző elcsépeléséről beszélgettünk.

legligeza1

Mióta foglalkozik borászattal, és honnan jött az eziránt érzett szenvedély?

Nem jártam be klasszikus utat, úgy is mondhatnám, hogy kacskaringós ösvény vezetetett ide annak ellenére, hogy egy szőlész-borász családnak vagyok a legifjabb tagja. Ennek minden előnyével és hátrányával szembe kellett néznem: először, hogy úgy mondjam, megutáltam ezt a szakmát, aztán egy vargabetűvel, tizenhárom évvel ezelőtt mégis visszataláltam ide. Nem kerülhettem el a sorsomat. (Nevet.)

Mi volt az a pont, amikor visszakanyarodott a borászathoz?

Későn érő típus vagyok, na! Volt egy időszak, amikor csak a munka részét láttam, ami nemhogy nem motivált, de menekülni akartam előle. A köztes időszakot se úgy képzelje el, hogy egyáltalán nem foglalkoztam borászattal, inkább egészséges kívülállóként a kóstolást kultiváltam. A polgári szakmámat tekintve fazekas vagyok, ebben dolgoztam ez idő tájt. Később azonban eljött az idő, amikor dönteni kellett, merre tovább, és végül úgy határoztam, hogy teljes mellszélességgel a borászat és a birtokunk építése felé fordulok.

legligeza2

Mennyi idősek most a gyermekei?

Minden jó dolgot későn kezdtem (nevet), így a szőlészet és a borászat mellett a gyermekvállalásba is a koromhoz képest talán késve vágtam bele. A nagyobbak tizenkét és kilenc évesek.

Ahhoz elég idősek már, hogy besegítsenek, nem?

Látja, pont abba a hibába nem akarok beleesni, amibe szerintem édesapám beleesett azáltal, hogy korán befogott minket a munkába. Tudja, ami kívülről egy idillikus történet, hogy szőlészettel foglalkozik az ember és borokat iskoláz, az a hétköznapokban kemény fizikai munkát és nagy igénybevételt jelent. Nem akarom a gyerekeimet ezzel túl korán terhelni, inkább azt a stratégiát választom, hogy megpróbálom becsalogatni őket.

Hogyan?

Megmutatom nekik azokat a folyamatokat játékos formában, amik az ő korukban érdekesek lehetnek. A borászat generációkon túlívelő szakma, tehát a birtoképítés következő lépése az lesz, hogy úgy gazdálkodjunk, hogy értelmet nyerjen mindez akkor, amikor a második, illetve harmadik generáció is bele tud majd kapcsolódni.

Ami a boraikat illeti, fontosnak tartják kiemelni, hogy kézműves technológiával készülnek.

Már inkább lábműves... (Nevet.) Gondolom, önnek is szemet szúrt, hogy nagyon divatos lett mindent kézműves terméknek nevezni, így annak valódi értelme már szerintem elcsépelt lett. Amikor mi ezt a jelzőt 13 évvel ezelőtt az elsők között írtuk rá a címkénkre, akkor azt gondoltuk, hogy ennek a szónak van jelentése és tükrözi azt a filozófiát, amellyel dolgozunk. Ma már inkább azt mondjuk, hogy a természetes borok és szőlőművelés hívei vagyunk.

Mit takar ez a gondolkodásmód?

Úgy fogjuk fel a munkánkat, hogy a bor nem ipari termék, nem kell, hogy minden évben egyforma legyen. Nekünk az a dolgunk, hogy az adott évjáratból, az időjárás hektikussága mellett, kihozzuk a legjobbat úgy, hogy közben megmutatjuk a különbségeket is. Mindezt pedig úgy érjük el, hogy nem használunk olyan mechanikai és vegyi segédanyagokat, amelyek megmásítanák a bor természetességét. A mi boraink megőrzik az egyediségüket, tükrözik a termőhelyüket, az évjáratot és azt a szemléletet, amelyben mi hiszünk.

ESZTER

A cikk megjelenését az Ab Ovo borkereskedés támogatta.

Kapcsolódó cikkünk: Kovács Zita: Édesapám iránti szeretet vitt a borász pályára