Kvaszinger László családja több generációra visszamenőleg is borászattal foglalkozott, éppen ezért nem volt meglepő, hogy egy rövid, fővárosi közigazgatásban eltöltött kitérő után maga is visszatér a gyökerekhez. A családi tradícióról és a Kvaszinger borok esszenciájáról beszélgettünk a fiatal borásszal.
– Tősgyökeres tokajiként mindig egyértelmű volt, hogy borászatban találja meg az útját?
Több generációra visszamenőleg foglalkozott szőlészettel és borászattal a családom, így ebből a szempontból igen, egyértelmű volt. Az édesapám mezőgazdasági vállalkozóként dolgozott, vagy magát a szőlőt értékesítette, vagy lédig formában adta el. Nagypapám ültetvényellenőrként kereste a kenyerét, a dédnagyapánk pedig a vaji bárónak volt az intézője az 1900-as évek elején, úgyhogy azt mondhatom, ő is komolyabban foglalkozott az ágazattal.
– Ehhez képest azért volt egy hosszabb budapesti kitérője...
Valóban. Debrecenben végeztem az egyetemen, majd felköltöztem Budapestre, ahol három évig a közigazgatásban dolgoztam. De nem éreztem jól magam, hiányzott az otthoni légkör, a természet, a vidéki élet szépsége.
– A nyugalom?
Azt nem mondhatnám, hiszen meglehetősen pörgős életet élünk. (Nevet.) De a termelés szépsége, az, hogy kézzel fogható terméket állíthatok elő, az mindenképpen.
– Mi az esszenciája a borászatuknak?
A régi értékeket megőrizve és az új technológiákat kihasználva próbálunk olyan borokat előállítani, amelyek ár-érték arányban kiemelkedően jó színvonalat képviselnek. Közép-árkategóriájú borokat készítünk, miközben magas minőséget célzunk meg. De illik a borainkra a tisztaság és az egyértelműség jelzője is. Többféle terméket készítünk, a palettán megtalálhatók a mindennapok borainak szánt muskotályok és a magasabb minőséget képviselő dűlőszelektált furmintok, a száraz illetve édes szamorodnik, valamint a termékpiramis csúcsán álló aszú is.
– Mi a helyzet az északi szomszédainkkal? Lehetett olyan hangokat hallani, hogy veszélyt jelenthetnek a magyar tokaji borokra, már csak a nevük miatt is...
Nem, veszélyt semmiképpen sem jelentenek a szlovák tokaji borok. Ők a saját piacaikra dolgoznak, nem tapasztalom azt, hogy befolyásolnák a hazai erőviszonyokat.
– És minőségileg sem?
Úgy pedig főként nem. Nem tartom őket versenytársainknak. Tudja, a szabályozásaik is sokkal enyhébbek, mint a miénk, ezáltal nem tesznek meg minden erőfeszítést a magas minőségű termékek előállítására.
ESZTER
A cikk megjelenését az Ab Ovo borkereskedés támogatta.
Kapcsolódó cikkünk: Légli Géza: Későn érő típus vagyok