A burzsoázia diszkrét bája

Magányos éjszakai vadászként ismert, hosszú életű, a tengerek mélyén él, igazi ínyencség, és manapság egy olyan teraszon kínálja magát, ahonnan szívszorongató látvány nyílik a Lánchídra. Vajon mi lehet az? Nem csigázom tovább a kedélyeket: a Párizs-Budapest Étterem Sofitel teraszán lelhető fel, több feldolgozásban a tengerek 19 szelvényből álló, kulináris királya, ínyencek kedvence, az egyszerűségében is nagyszerű homár.

Itt aztán nem tréfálnak, a konyha bevetette minden képességét, legalábbis, ami a különböző feldolgozási módokat illeti, a minőségre sem lehet panaszom, de csak szépen sorjában. Ha van homárfüggőség, akkor valószínűleg nálam hatványozottan jelentkezik, bár szavamra mondom, nem kergettek gyermekkoromban az asztal körül, nem tuszkolták belém a homárt, azt se tudtam mi az. Aztán megtudtam. Onnan számítva elhomályosul a tekintetem, ha homárhúst látok. Nincs rá plauzibilis magyarázat, talán a páncélja nélküli kitárulkozó védtelenség, a hús tisztasága, feszessége, és megjelenésének erotikus képzetekkel való összekapcsolódása, mindez együtt, nem tudom, ne firtassuk.

Bámulom a pesti oldal forgatagát, körülvesz a történelmi vároldal látványa akkor is, ha a tekintetem fel sem emelem, mert éppen a könnyedén felhabzó homárlevesre szegezem. Rákszirom kosárban diszkréten marinált, apróra vágott homárkockák merülnek el az intenzív homárlében, amely leginkább egy krémes bisque-re emlékeztet. A homár is örülne, ha tudná, milyen örömet szerzett, állapítom meg kissé cinikusan. Megtörtént a homárra hangolódás, jöhetnek a szilárdabb tételek.

Amikor a sáfrány a hozzá méltó környezetbe kerül, ahol közvetlenül érintkezhet tengermélyi társával, a homárral, ott kétségtelen, hogy egy távoli, de annál gazdagabb koalícióról van szó. Majonéz formában társult a sáfrány a homárral, kísérőjükké szegődött még az avokádó és grapefruit. A madársaláta-levelek diszkréten takarják a tobzódást, de egy kavarintás után megtörténik az egyesülés. Az ollóból nyert homárhús valamikori ragadozó formáját őrizve adja meg magát a krémes avokádó és a savas grapefruit ölelésében a földi létnek.

A vadspárga kecsesen burjánzó feje, vékony szára tengeri zöld növényre emlékeztet, díjazom, hogy ezt a ritka ínyenc nyersanyagot választotta a konyha. A vadon termő spárga, mintha több megértést tanúsítana a magányos éjszakai vadász iránt, mint azt elsőre hinnénk. A zsengeségével. A mandulás vörösborosmártás rácáfol minden korábbi hiedelemre, hogy tengeri étkeinket kizárólag fehérboralapú szószokkal lehet, vagy illendő fogyasztani. A homár elegánsan elegyedik, rá se ránt, igaz, hogy némi szilva is a segítségére siet kellemes savas beavatkozásával.

A sáfrányos rizottó homárhússal nagy klasszikus, úgy is viselkedik, krémesen törleszkedik, behálóz, uralkodik, a homár java itt teljesedik ki igazán varázslatos valójában. Ez esetben én is azt vallom: a járt utat a járatlanért ne hagyd el. Ne térj le az ösvényről, legyen ez az étel az etalon. A homár is így szereti.

Megjegyzem, hogy a főételek meglepően kedvező áron elérhetők, figyelembe véve a homár piaci árát. A rizottó: 6900 forint, és a spárgás homár is ugyanannyi.