Jól megfigyelhető tendencia Magyarországon, hogy a borászati ágazatban generációváltás zajlik. A nagy öregek sorra adják át a stafétát a fiataloknak, akik megragadva a lehetőséget, új szemléletmódot visznek a borkészítésbe. Ez a folyamat Tokaj-Hegyalján, Kardos Gáboréknál már lezajlott, a végeredmény pedig talán még az ő várakozásaikat is felülmúlta.

Ön a fiatalokat képviseli a szakmában. Az ember azt gondolná, hogy a borász pálya nem éppen divatos, és legkevésbé sem vonzó a generációja számára.

– Maga a mezőgazdaság valóban nem vonzó a fiatalok számára, hiszen amiben el lehet fáradni, amiben lehet izzadni, és ami összekoszolja az ember a kezét, nos, az nem álommunka. Az látom, hogy a generációm nagy része gyorsan szeretne sok pénzt keresni, a mezőgazdaságban pedig inkább hosszú távú befektetések vannak. Be kell, hogy valljam, eleinte én sem akartam borral fogok foglalkozni. A szüleim naponta jártak ki a szőlőbe, a gyerekek pedig mit szeretnének? Focizni, biciklizni, sportolni, a fizikai munka elveszi ennek a lehetőséget. Egyetem után viszont az élet úgy hozta, hogy borokkal kezdtem el foglalkozni, és egyértelműnek tűnt, hogy a származásból eredő indíttatás és a borászatban rejlő lehetőségek érdemesek arra, hogy, úgymond, összekössük a kellemeset a hasznossal.

Jelenleg mekkora területen gazdálkodnak?

– Tizenöt hektáron. Sok generációra visszavezethetően vagyunk tősgyökeres mádiak, a szőlőterületek is régóta a család birtokában vannak. Én 2008-ban vettem át édesapámtól a stafétát.

Korábban mik voltak a termelési célok? Azt feltételezem ugyanis, hogy azzal, hogy ön átvette a borászat vezetését, egy új, friss szemléletmód és ambiciózus tervek is megjelentek.

– Így van. Édesapámék nagyjából a helyieknek termeltek. Egy kocsmát üzemeltettek itt Mádon, az üzleti modellje pedig az volt, hogy a saját birtokán, a saját maga által termelt szőlőből elkészítette a borát, amit a saját vendéglátóegységében értékesített. Jó minőségű bort készített édesapám, de soha nem szerepelt a tervei között, hogy palackozzon és megjelenjen az országos piacon. Az már az én hozzáadott értékem, hogy olyan irányba fejlesztettük a termékstruktúrát és a brandet, hogy az meg tudjon állni a hazai és a nemzetközi piacon.

A helyi kocsma után az új cél a nemzetközi piac. Ez éles váltásnak tűnik.

– Valóban az. Ehhez kellett az a szélesebb látókör, amellyel a mi generációnk rendelkezik. Természetesen ezzel nem lebecsülni akarom az idősek munkáját, hiszen a történelem során számtalanszor adódott olyan időszak, amikor nem volt könnyű talpon maradni. A mi generációnknak megvolt a lehetősége arra, hogy külföldön tanuljon és szerezzen tapasztalatokat, hogy meglássa milyen a nemzetközi piac. Én is dolgoztam tanácsadóként exportőr cégnél, beleláttam a kiskereskedelmi, a nagykereskedelmi és az exportértékesítésbe is. Ezekkel a tapasztalatokkal tértem haza, és ezek tették lehetővé azt, hogy most sokkal tudatosabban végezzük a tevékenységet. Édesapámék lerakták az alapokat, én pedig igyekszem erre minél hatékonyabban és stabilan építkezni.

A generációváltás és szemléletváltás, amely a borászok között jelenleg lezajlik, megfigyelhető a fogyasztók körében is?

Egyértelműen. Mi már folyóbort egyáltalán nem készítünk, kifejezetten prémium éttermekbe és borbárokba értékesítünk, a termékek több mint ötven százaléka pedig exportra készül.

Hova vezet az az út, amin most haladnak? Mik a következő célok?

A termék struktúránk kialakult, nagyon egyszerű és letisztult. Három fő brandünk van, emellett pedig azokat a tokaji különlegességeket is kihasználjuk, amelyeket a természet nem minden évben, csak a különleges évjáratokban ad. Jelenleg a mennyiséget akarjuk növelni, új üzemet építünk, ha pedig ezzel elkészültünk, akkor a birtokot szeretnénk egy még átlátható méretre felhízlalni.

ESZTER

A cikk megjelenését az Ab Ovo borkereskedés támogatta.

Kapcsolódó cikkünk: Svájci bankárból, magyarországi borász