Az építész-közgazdász végzettségű Hetényi János az építőiparban érte el sikereit, e mellett tért vissza több mint másfél évtizeddel ezelőtt a borászathoz, hogy tovább vigye hat generáción átívelő örökségét.
Az Ön családjában messzire nyúlik a szőlőtermesztés és borkészítés hagyománya. Mikor érezte úgy, hogy ezzel kell foglalkoznia?
– 1992-ben alapítottuk a vállalkozásunkat, szép lassan növekedtünk az elmúlt évtizedekben, jelenleg pedig 41 hektáron gazdálkodunk. A területeink döntő többsége Szekszárdon van, a pincénk pedig Mecseknádasdon. Természetesen abban az időszakban is foglalkoztam borokkal, amíg az építőiparban dolgoztam, hiszen szőlőnk mindig volt. A termelés volumene azonban a mostaninál jóval kisebb volt.
Gyerekként áldásnak, vagy átoknak élte meg, hogy hatgenerációs borász család tagja?
– Ha átoknak nem is éreztem, de nem örültem annak, amikor a szőlőbe kellett mennem ahelyett, hogy a fiúkkal fociztam vagy strandoltam volna. De egyáltalán nem lázadoztam.
Aztán mégis úgy döntött, hogy lassan felhagy az építőiparral, és visszatér a gyökerekhez. Az ön számára mi volt a legvonzóbb a borászatban?
– Az építőiparhoz képest viszonylag rövid idő alatt le lehet mérni az ember eredményességét, a készterméket kirakja az ember az asztalra, a szakértők és a bort kedvelők pedig véleményt mondanak róla. Ezek olyan gyors visszajelzések, amelyek számomra új világot nyitottak meg. Pihentetően és üdítően hatott rám, ráadásul a természetközeliség miatt kifejezetten fellélegezhettem a korábbi munkámhoz képest.
Már csak azért is, mert természetvédelmi területen van a pincészete...
Talán ezért is, igen. Natura 2000-es terület, egyben madárvédelmi rezervátum is. Éppen ezért a környezetet óvó gazdálkodás nagyon meghatározó számunkra. A szőlőben arra törekszünk, hogy minél több kézi munka mellett minél kevesebb vegyszert használjunk. A borkészítés során pedig, hogy minél több természetes folyamat mellett tegyük ugyanezt. Mondhatnám, hogy nem is nagyon használunk vegyszert. Ez alól kivételt jelenthetnek azok a ritka esetek, amikor szükséges a faélesztő alkalmazása. Büszkék vagyunk arra, hogy a borkészítés során mi spontán erjesztést alkalmazunk, így tételeink lassan, természetesen érnek.
Milyen borásznak tartja magát?
Nem tartom magam borásznak. Szőlő és bortermelő vagyok. Autodidakta módon és tapasztalatok alapján sajátítottam el azt a tudást, amivel rendelkezem. Nagyon sok korábbi élmény határozza meg azt, hogy miként viszonyulok a borhoz. Nyitott vagyok és elfogadó, akit nagyon érdekelnek az új dolgok és a kihívások is.
ESZTER
A cikk megjelenését az Ab Ovo borkereskedés támogatta.
Fotók: facebook.com/hetenyipince
Kapcsolódó cikkünk: Kovács Zita: Édesapám iránti szeretet vitt a borász pályára