Kastély Zoli A Felszolgáló

Kastély Zoli a mi kedvencünk. Jelenleg az Urban Betyár ikeréttermében, a Trabantban fejti ki áldásos tevékenységét. Szakmailag tökéletesen felkészült, emellett roppant szórakoztató. Persze ennek megítélése szubjektív: az egyik vendég igényli, hogy foglalkozzanak vele, a másik nem. Mi szeretjük, hogy mindig tartogatnekünk néhány sztorit, érdekességet. Ezért voltunk kíváncsiak arra, ő hogyan látja a vendéglátást, és miként szippantotta be ez az életvitel.

Mi volt az eredeti terve?
– Amikor futballoztam, azt mondtam apáméknak, hogy összefocizok egy éttermet. Aztán a foci része nem sikerült, és éttermem sincs, de még lehet. Mindig is érdekelt a vendéglátás, és a rokonaim között is van felszolgáló, aki nagyon szép karriert futott be. Nagyapámnak, akit sajnos nem ismertem, volt egy kocsmája, úgyhogy a génjeimben van, nem beszélve arról, hogy hatévesen készítettem az első rántottámat.

Hogyan kezdett dolgozni a vendéglátásban?
– A Balaton habjai között – mondja mosolyogva. – Nyári munkának indult, ott kezdtem el pincérsegédként poharazni, leszedni, törölgetni, és azt mondták a kollégák, van hozzá érzékem, csináljam. Lenyomtam egy szezont, és be is iratkoztam Veszprémbe, a séf suliba. De mondtam a tulajnak, hogy csak akkor, ha nála,afüredi Halászkert Étteremben lehetek tanuló. Szóval, ott töltöttem a hétvégéket, meg a gyakorlatot. Nagyon sokszor lég-szervíroztam a kollégáknak: a személyzetit tálaltam fel folyamatosan, és a főnöknek szedtem ki az ételt. Míg élek, nem felejtem el: azt mondták, akkor tudok majd jól szervírozni, ha a porcelán tányérról a zsemle croutont (kenyérkockát) le tudod venni. Ezzel rengeteget szívattak, mert az nagyon csúszik. Igazából mindennek az alapját ott tanultam: a halfilézést, tatárkeverést, poharazást, a különféle szervírozásokat, és ami nagyon fontos, a ritmust, és az együtt dolgozást. Lenyomtam ott két évet, plusz egy szezont.

Onnan hova ment, és miért?
– Már nem tudtam volna ott többet tanulni. A fizető pincérkedés volt a következő lépés, de az elérhetetlen távolban volt, a hierarchia miatt. Azt mondtam magamban: akkor irány Budapest!

Azonnal talált munkahelyet?
– Dehogy! Feljöttem, és azt sem tudtam, hány nyolc kalács. Kinyomtattam egy csomó önéletrajzot, megkerestem egy barátomat, és megkértem, ajánljon pár utcát, ahol vannak éttermek. Minden helyre bementem: sziasztok, én vagyok Kastély Zoli, itt az önéletrajzom, és szeretnék dolgozni. Persze, általában bolondnak néztek, de ez engem nem zavart túlzottan. Aztán sikerült bekerülnöm a Buddhába, lehúztam több mint egy évet náluk, két részletben. Azért két részletben, mert közben a Columbus Hajón dolgoztam egy szezont. Ez meg azért volt jó, mert ott találkoztam a gasztronómia kicsit magasabb fokával, és sokat tanultam. Pont ennek köszönhetem a mostani állásomat.Volt ott egy üzletvezető, aki átment az Urban Betyárba, és oda hívott. Eleinte húzódoztam tőle, de átmentem megnézni. Amikor megláttam a helyet, teljesen magával ragadott. Nagyon tetszett a design, a hozzáállás, és ami számomra fontos, hogy itt nem faragják az embert, hanem csiszolódik.

Azóta az Betyár, illetve a Trabant a második otthona?
– Igen, nagyon jól érzem magam. Szeretek a vendégekkel beszélgetni, akivel csak lehet, és igényli, foglalkozom. Nemrégibenpár vendég kártyázni kezdett, aztán annyira belemelegedtek, hogy a többi asztaltól is áthívtam vendégeket. Iszonyatosan jó hangulat kerekedett, és nem mellesleg fogyasztottak is rendesen. Az is jó, amikor tudok olyan italokat ajánlani az ételhez, amelyeket az én javaslatomra rendelnek; ugyanakkor imádok az ételekről is beszélni. Szerintem, ha jó a felszolgáló, akkor a vendég kilencven százalékban azt fogja fogyasztani, amit ő javasol. Ehhez persze kell egy kis emberismeret, de főleg rá kell érezni. Ha ezután elégedetten, mosolygósan távozik, az nekem is jó, és az étteremnek is. Az, hogy csak leteszed az ember elé az ételt, kevés,ennél ez a szakma többről szól: empátiáról, termékismeretről.A szolgáltató szakma emberi plusz nélkül szerintem nem működik.

AirChef

Kapcsolódó cikkünk: Gyerekkorunk kedvence: a bélszínroló