A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum február 28-án tartotta idei első Kortárs Cukrászat estjét, melynek első vendége Auguszt József volt. Egy fantasztikus cukrász család több generáción átívelő, regénybe illő történetét ismerhettük meg, most szóban. Könyv alakban – és kissé bővebb tartalommal – még megveheti az Auguszt cukrászdában, akinek kedve van.

Megtudhattuk, hogy az első generáció tagjai 17 évet töltöttek külföldi vándorúton, és így volt ez a következő generációk életében is, csak a kint töltött idő rövidült meg. Tájékozódhattunk egy birodalom felépítéséről, és – nagyon tapintatos formában – hallhattuk a földönfutóvá válás történetét, a taktaszadai kitelepítés éveit, majd a budapesti újrakezdést, ami a semmiből indult el. A szakmai tudás azonban olyan értéket képviselt, amelyet sokan még az ötvenes évek zord viszonyai között is elismertek.

Hagyomány és minőség – ez a szemlélet tartja életben ma is a cukrászdát.

A családban különleges szerepet töltenek be a nők, ezt Auguszt úr többször is hangsúlyozta. Legutóbbi példája ennek felesége munkássága a Fény utcai cukrászdában, ahol megjelentek a francia ihletésű sütemények, ezzel gazdagítva a kínálatot.

Az est második vendége Kiss Zoltán cukrászmester és két fia, Zoli és Dani voltak. Az első generációs cukrász Makón ismerkedett meg a cukrász világgal, amely már gyerekkorában beszippantotta. Szakmai szárnybontogatása Kecskeméten kezdődött, még tanulóként nyert meg versenyeket. Budapestre felkerülve a ‘80-as évekbeli Hyatt szállodában dolgozott, majd egy kanyarral visszakerült Kecskemétre, hogy alig 22 évesen egy fagylaltozó, kávézó üzemeltetését bízzák rá. Ezt olyan sikeresen tette, hogy a konkurencia megvásárolta a boltot, neki pedig felmondtak. Jót tettek vele, de ez csak akkor derült ki, amikor pár hónap múlva Tel-Avivban találta magát, és elvállalta a Judit cukrászda beindítását Aczél Bélával. Sokat dolgozott és sokért. Remek kollégákkal, vállvetve, többek között Benke Laci bácsival, aki a földije. Ez az ismeretség szerezte neki a megmérettetés lehetőségét a sevillai Világkiállításon.

Végül elérkezünk Lajosmizsére, ahol már a maga ura, végre azt csinálja, amit ő szeret, és úgy, ahogy ő szereti. Két fia ebbe a magas mércét állító világba születik bele, és felesége – feladva tanári hivatását – is társa lesz a munkájában. Egy cukrászcsalád, amelynek minden tagja teszi a dolgát, tudása legjavát nyújtva. Sok ilyen cukrászda kellene az országban. Egy klasszikust idézve: “Bár sokan vagyunk, de nem elegen!”

SütiChef

Kapcsolódó cikkünk: 

 

SZTÁRHÍREINK

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.