Benedek Péter: Ha borról van szó, el kell mennünk a falig

Negyedik generáció óta száll apáról fiúra a gyöngyöstarjáni Benedek birtok. A családi örökség viharos évtizedeket élt meg, hogy aztán újjászületve talán még szebb eredményeket érjen el az ágazatban, mint korábban. A birtok vezetőjével, Benedek Péterrel beszélgettünk tradícióról, gyerekkori álmokról és a folyamatos kihívásoknak való megfelelésről.

A családjában komoly tradíciója van a borászatnak, hiszen már nagyszülei is ezzel foglalkoztak, sőt, ha jól tudom, az első pincéjüket a dédnagyapja alapította.

– Az igazat megvallva, már az üknagyapám is megismerkedett ezzel a gyönyörű szakmával, hiszen kádármester volt, úgyhogy tulajdonképpen tőle indult el ez a generációkon átnyúló családi vállalkozás. Én a negyedik generáció vagyok.

Gondolom a történelem viharai nem könnyítették meg a család dolgát – gondolok itt a szocializmusban kialakított téeszre. Hogy tudtak ebben az időszakban talpon maradni?

– Ez egy nagyon jó kérdés. Az a maszek világ, amelyben még a dédnagyapám, nagyapám tevékenykedett, nagyon felhőtlen volt. De utána, ahogy ön is mondta, jött a téeszesítés, ami tudjuk jól, mivel járt. A tradíciónk megszakadt. Mi nem tudtuk továbbvinni azt a modellt, amit például a franciák, hogy több száz éven keresztül folyamatosan apáról fiúra száll a birtok és a gazdaság. Óriási űr keletkezett a birtokunk életében ebben az időszakban, és csak a kilencvenes évek elején tudtuk újra elkezdeni a Benedek birtok építését, ami a mai napig is folyamatosan tart.

Ön mikor kapcsolódott be a munkába?

– Mondhatom azt, hogy gyerekkoromban, mivel már akkor komolyan elkezdtem kötődni mind a mezőgazdasághoz, mind a borászathoz. Tősgyökeres gyöngyöstarjániként rendkívül büszke vagyok a gyökereimre. A tényleges bekapcsolódásra, amikor a munkámat igazán értékelni is lehetett, 2008-ban került sor. Korábban az Egyesült Államokban folytattam az egyetemi tanulmányaimat, és nagyjából tíz éve adták át a borászat termelési és üzleti részét is.

Az Ön esetében egyértelmű volt, hogy ezen az úton fog tovább haladni?

– Igen, bár azt is el kell mondanom, hogy kisgyerekként mindenáron állattartással akartam foglalkozni. A területeink erre akkor nem voltak alkalmasak, így a szüleim ezt nem támogatták. Persze nem mondom azt, hogy a borászat kényszerpálya lett volna a számomra, hiszen éppúgy szerettem kijárni a szőlőbe, és élvezem ma is a munkát, viszont mindig fontos volt számomra, hogy a gyerekkori álmaim teljesüljenek. Az élet úgy hozta, hogy az elmúlt években sikerült megvásárolnom egy 22 hektáros legelőt, úgyhogy most már a juhász szakmában is bontogatom a szárnyaimat.

Mi jellemzi a Benedek borokat és az önök gazdálkodását?

– Mindenképpen a termőhelyi értékekre bazírozunk. Egy 12 hektáron működő autentikus szőlészetről és borászatról van szó, egyértelműen olyan Kárpát-medencei és magyar fajtákat próbálunk előtérbe helyezni, amelyek tényleg megmutatják a hely értékeit. A másrészt a világfajták közül a Chardonnay, a Pinot Noir és a Franc az, amelyről azt gondoljuk, hogy a terület jó alapot ad számukra. A Pinot Noir készítése például óriási kihívás, de erre szükségünk is van, mert csak akkor van innováció és fejlődés, ha elmegyünk a falig.

Említette a kihívást. Az idei időjárás mekkora kihívást jelent az önök számára?

– Hatalmasat. Azt azért szögezzük le, hogy a közép-európai klíma miatt itt soha nem lehet öt éven keresztül ugyanolyan borokat előállítani. Ha van egy aszályos, majd egy nagyon esős év, akkor mindenki beláthatja, hogy nem készülhetnek egyforma borok. De ez talán nem is baj, hiszen van, akinek a savasabb borok, másoknak pedig a teltebbek, testesebbek ízlenek, de ezt nem tudjuk minden évjáratban produkálni. A jelenlegi év már túlságosan aszályos, nálunk több hónapja nem volt jelentős csapadék. A szőlő már el is virágzott, ez azt jelenti, hogy legalább két héttel előrébb jár a természet, így nekünk is sietnünk kell. Egy kis túlzással: lassan a szüretre kell készülnünk. A nehézségek ellenére azt gondolom, hogy nagyon szép vörösborokat tudunk majd készíteni, a taninok is sokkal jobban érnek, szerintem koncentráltabb borok lesznek, mint tavaly, vagy azelőtt voltak.

ESZTER

A cikk megjelenését az Ab Ovo borkereskedés támogatta.

Kapcsolódó cikkünk: Légli Géza: Későn érő típus vagyok