Tanács Attila hosszú évtizedek óta foglalkozik ételszobrok készítésével. Művészetnek és élete egyik nagy szerelmének tartja. Azon túl, hogy hihetetlenül látványos, még pedagógiai célokat is szolgálhat.

Hogy került kapcsolatba az ételszobrászattal?

Igazából szakácsként dolgozom, mind a mai napig annak is tartom magam, ezen belül mindig is a hidegkonyha vonzott. A ’90-es évek elején a napi munkám során, új dolgokat keresve találkoztam néhány ilyen jellegű fotóval különböző magyar és külföldi folyóiratokban. Akkoriban azonban úgy kellett összehalásznunk ezeket a magazinokat, mert az internet tartalma még nem volt ilyen bőséges, mint manapság. Szóval minden a ’90-es évek elején kezdődött, hogy aztán szerelem lehessen belőle. Arra azonban, hogy mi is az ételszobrászat, csak később jöttem rá.

Ön hogyan definiálná?

Az ételszobrászat, az alkotás művészete, egyfajta kifejezőeszköz. Minden olyan élelmiszer, amiből fizikai tulajdonságai révén meglepetést szerző, ünnepi hangulatot teremtő asztaldíszt vagy bármilyen kreációt lehet készíteni, az ételszobrászat alapja lehet. Az étellel való játék, annak szobrászata meglepetést, örömöt, élményt kell, hogy szerezzen. Ebben van a szépsége.

Tudatosan, vagy tudat alatt, de említette, hogy játék az étellel. Talán pont ez az, ami miatt kettéoszlik a társadalom az ételszobrászat megítélésében. Van, aki művészetnek tartja, más meg kicsit sarkosan megfogalmazva annyit mond rá, hogy “az anyám ezért a kezemre ütött volna, hogy ne játssz, fiam az étellel”.

Igen, teljesen jogos, amit mond. Azt gondolom, hogy minden attól függ, hogy hogyan közelítjük meg. Én nyilvánvalóan ezt szakmai oldalról teszem meg, de ahhoz már hozzájárul a pedagógia és a családapa szerep is. Én azt mondom és kérem mindenkitől, aki szeretné megtanulni az ételszobrászatot, mint művészeti ágat, akkor ne az vezérelje, hogy világbajnok akar lenni, mert az egy hosszú folyamat eredménye lehet. Vezérelje az, hogy megtanul a színekkel, a formákkal, vagy éppen a késével bánni. Az sem utolsó szempont, hogy megismerheti a zöldségek, gyümölcsök szerkezeti tulajdonságait. De nézzük meg ennek nevelő hatását! Gyakran látogatnak meg olyan szülők, akik arra panaszkodnak, hogy a gyerekük nem eszi meg ezt vagy azt a gyümölcsöt, zöldséget. A gyerekek esetében mindig a példamutatás a legfontosabb. Játékosan, de vonjuk be őket az étel, ital, vagy turmixital elkészítésébe. Eközben észre sem veszik, de már csipegetik, kóstolják, vagy éppen más színeket, formákat hozzáadva játékosan alakítják ki saját kis ételüket.

Mondana egy példát erre?

Turmixoljunk gyümölcsöket öntsünk színeket a pohárba! Rendezhetünk családi versenyt, kié színesebb szebb, több. A vesztesnek szívószállal kell meginni egy színt. Játékos forma lehet a sütőtök fúrása, vagy az alma darabolása, szeletelése, a tészta gyúrása. Épülhet ház, autókerék bármi, ami a gyermek fantáziáját is megmozgatja.

Így könnyebben fogyasztják el az addig kevésbé szeretett zöldséget, gyümölcsöt, vagy főzeléket.

Pontosan. Mindezt egy egyszerű pedagógiai módszerrel érjük el, ami nekünk ekkorra már nem is játék, hanem nagyon komoly feladat.Nem beszélve arról, hogy vannak olyan tündér apróságok, akiknek a gyógyulását, javulását nagyban segíti a helyes táplálkozás is.

És mi a helyzet a pazarlással, mint jelenséggel?

A képzések során nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy nincs kidobás, és a leeső nyesedéket is lehet hasznosítani. Hiszen egy étterem sem dobja ki a leeső zöldségvéget a kukába, hanem alapleveket, krémeket főz belőle, sőt, esetleg turmixokat, pépeket, szószokat készít. Ám a szállodai, esküvői és egyéb kiemelt rendezvényeknél nemcsak hazánkban, hanem a világ bármely pontján az ételszobrászat már elvárt díszítési forma. Pusztán arra szeretnék rávilágítani, hogy sokkal több jó oldala van ennek, mint amennyi rossz.

Most indul a dinnye szezonja, ez a gyümölcs potenciális alapanyag lehet. Az interneten csodálatos alkotásokat lehet látni. Ha kedvet kapnánk ehhez a kihíváshoz, amatőrként hogyan fogjunk hozzá?

Megfelelő kés nélkül sehogy. Elsősorban a biztonságra kell törekedni, hiszen a dinnyének van egy belső feszültsége, ami miatt könnyen megugorhat a kés. Először ismerjük meg a dinnye szerkezetét, rostozatát, kezdjük el meghámozni, onnan haladjunk a világoszöld rész, majd a hús felé. Próbáljuk meg ezt a piros részt formázni. Nem kell azonnal faragni, meg az interneten látott oroszlánfejet lemásolni. Elegendő, ha megpróbálunk egy szép szeletet vágni, és utána kanállal, kiskéssel formákat alkotni belőle. Tegyenek fel a tányérra egy háromszöget, kanállal vágjanak ki egy gömböt, tehát térformákkal is lehet játszani.

A dinnye könnyen megrepedhet. Ha tényleg játszani szeretnénk egy kicsit a gyümölccsel, akkor ránézésre meg tudjuk állapítani, hogy az adott gyümölcs alkalmas lesz-e arra, hogy szép szeleteket vágjunk, és utána abból alkothassunk valamit?

Ránézésre nem, és a kongó hangot is csak nagyon kevesen tudják azonosítani. Szerintem a magyar dinnye a legalkalmasabb a célra. Két-három hét múlva tökéletes lesz ahhoz, hogy az első szedésekből már tudjunk dolgozni. A nagyon nagyméretű dinnyében sokkal nagyobb feszültség van, tehát inkább 5-6 kilósig válasszunk. A magyar gyümölcsön kívül a spanyol, magnélküli dinnye is nagyon jó szerkezetű, ráadásul vérvörös, illetve a Pécs és környékén termő sárgabelűek szintén fantasztikus alapanyagok. A szezon most csúszik jobbra-balra, de a vége felé már semmiképpen se vásároljunk szobrászati céllal dinnyét, mert már nagyon kásás lesz a szerkezete.

ESZTER

Kapcsolódó cikkünk: Elképesztő mutatványokra képesek a késekkel a japán séfek – videóval