Festőművésznek készült, borász lett belőle. Édesapja örökségét viszi tovább Luka Enikő, akinek pincészetében árad a szeretet, a tisztelet. Nem csak édesapja emléke előtt, hanem szakmája iránt is. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, az alázat meghozza az eredményét.

Pincészetüket az édesapja alapította a rendszerváltás környékén. Aztán néhány évvel később a sors mégis úgy hozta, hogy Önnek kell átvenni a stafétát.

– Valóban, Apu a ’90-es évek közepén alapította a pincészetet, és olyan sikeres volt, hogy 2000-ben az észak-pannóniai borrégió ötödik legjobb borászataként tartották számon. A termékek egyre keresettebbek voltak itthon is és a külföldi piacokon is. Aztán 2002-ben elveszítettük őt, és én vettem át a pincészet vezetését.

Egyértelmű volt, hogy továbbviszi a családi örökséget?

– Nem volt az, hiszen nekem ez nem tanult szakmám. Komoly lelki vívódásaim voltak ebben az időszakban, az üzlet helyett abszolút személyes indíttatás vezérelt, és érzelmi alapon hoztam meg ezt a döntést. Éreztem, hogy amit apu elkezdett, azt nekem folytatnom kell.

Könnyen belerázódott?

– Dehogyis! Ráadásul jó tizenöt évvel ezelőtt még az is meglepő volt, hogy egy nő borász pályára lépjen, tehát mindenféle nehézségekkel szembe kellett néznem. Ma már azt mondhatom, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ezt az utat választottam. Az iskolapadba nem ültem ugyan vissza, hogy kémiát tanuljak, de egy sommelier tanfolyamot elvégeztem. Egy tanácsadó segítségével készítjük a borainkat, tőle tanultam meg gyakorlatilag mindent.

Milyen koncepció mentén készítik a boraikat? Mik a borászatuk alapelvei?

– Ezek kézműves borok, amiket hagyományos technológiával, nyílt erjesztéssel, kizárólag tölgyfahordós érlelés mellett állítunk elő, hogy aztán évente egy napon lepalackozzuk őket. Úgy vélem, ez a módszer remekül ötvözi őseink öntörvényű szabályait korunk alapvető technológiai eljárásaival.

Csodás környezetben teszik mindezt…

– Valóban, ültetvényeink a Fertőrákos-Balf közötti dombsoron találhatók, jelenleg háromhektárnyi területen gazdálkodunk. A Fertő-tó miatt egyedülálló itt a klíma, ráadásul a kiváló talajjal és a napos órák magas számával kiegészülve minden adottság megvan, amire a Cabernet Sauvignon, a Pinot Noir, Kékfrankos, Zweigelt, Merlot és Turán szőlőinknek szükségük van.

Ha egész röviden kellene összefoglalni a Luka borok esszenciáját, mi lenne a titok?

– Talán a férfias karakter és női könnyedség kettőssége. Azt szoktam mondani, hogy a boraink nem csupán kellemes nedűk, hanem palackba zárt könyvek is, amelyek mesélnek. A városunkról, az emberről és a sorsunkról.

A cikk megjelenését az Ab Ovo borkereskedés támogatta.

ESZTER

Kapcsolódó cikkünk: Kvaszinger László: A hagyományos borkészítést ötvözzük a modern technikával