Nekem főzte. Áldja meg az ég!

Nekem a Balaton a Riviéra - üvölt ki a kocsi lehúzott ablakán. Hasítunk a parti úton, a sok lenge öltözetben sétáló között. Néhány kakadu, flamingó, óriás fagylalt és pizzaszelet sétál át előttünk a zebrán. Az újhullámos matracok kora ez. Nyár van, meleg van, strandolás van, Balaton van. Már tervezzük az estét, a barátokkal való találkozást, elkísérve néhány rosé fröccsel. Óramű pontossággal érkezik a kérdés: Hol együnk? Mint egy hibás és szakadt film, vagy egy régi bakeliten keresztül karcoló tű hangjának effektje kerül a képzeletbeli moziba. Nincs nagyon hova menni.

Érthető, hogy kevesen fektetnek be a Magyar Tenger gasztro életébe, mert, ha annyira jól is menne a hely, hogy minden képzeletet felülmúl, akkor sem lehet egy 2-2,5 hónapos szezon alatt megváltani a világot. Így a legtöbb esetben marad a bosszankodás, a mirelit krumpli, a porból püré, az ehetetlenül rossz az étel, a nem megfelelő filléres alapanyagok, koszos villák és rúzsfoltos poharak. Az eredetileg Füreden letelepedő Malackrumpli volt az első reménysugár, hogy lesz itt még jobb világ, és lett is. Annyira, hogy mostanra már Tihanyban boldogítják a lelkes és igényes vendégsereget. Az óvárosban ott van a Sparhelt, és a hegyoldalban egy imádnivaló nagymama kis konyhája és panziója. Boldogság és öröm, de mi van, ha nem akar az ember autóba ülni, nem ízlése a Borcsa, a Baricska Csárda vagy a Halászkert és Balatonfüreden tölti a nyarat? Tavaly volt egy ilyen „modern kis hely” a Brklyn üzemeltetésében, de idénre hűlt helye maradt csak.

Úgy tűnik, az újépítésű részen, az Aranyhíd sétányon felfigyeltek erre a piaci résre, és sorra nyílnak az olyan helyek, amelyek megfelelő minőségű, a mai kor kihívásaihoz és trendjeihez is igazodó kínálatot nyújtanak. Van már Fragola fagyizó, kézműves jégkrém az Anjunanal, helyben pörkölésű kávézó, tavaly óta a Maurus étterem és idén már a Neked Főztem Gasztrokocsma is. Ebben az utóbbiban jártam tegnap.

Még egy ilyen kedves csapatot! Mosolygó és tempós fiatalok, akiknek nem fáj az élet és nincs útban a vendég. Nem rossz kezdés. Kellemes és otthonos design, cuki kis virágok és dézsanövények.

Nem tudunk olyat kérni, ami ne lenne megoldható, pedig a gyerekem a Borjúbécsit (ami belül omlik, kívül ropog), nem azzal a körettel kéri, a férjem nem akar egy egész adagot csak egy felet, a barátaink pedig csak nagyon nehezen tudják megfogalmazni, hogy mire is vágynak egyáltalán. Valahogyan mégis csak megszültük a rendelést. A raguleves gazdag és érezteti a benne megfőtt összes zöldség ízét.

Az angol zelleres kukoricasaláta annyira bejön mindenkinek, hogy azonnal újrázunk belőle. A grillen sült füstös oldalas annyira hibátlan, hogy meglett férfiemberek gátlástalanul hümmögve fogyasztották. (A csontokat a kutyák is, akik egyébként kérés nélkül kaptak vizet.) Nosztalgikus érzelműek elidőzhetnek a rosejbnin, ami nem túl vékony, és nem túl vastag. Éppen tökéletes!

A pont az i-n a sült túrógombóc, amiből 3 közepes darab érkezik, és puha és könnyű és édes, amit tökéletesen egyenlít ki a savanyú piros gyümölcsös szósz és fel-felbukkanó citromhéj íz.

Az étlap naponta változik. Garantáltan fennáll a törzshellyé válás veszélye.