Biztos vagyok benne, ha nem én mesélném el ezt a történetet, nem tetszenének elhinni. Az úgy volt, hogy Rebeka meghívott egy ünnepi vacsorára. Már ez önmagában is hihetetlen, hát még a folytatás: a meghívás tegnapelőtt hangzott el, három felnőtt tanú és az ügyhöz nem szorosan tartozó dalmáti kutya jelenlétében.
A meghívást elfogadtuk, és egész este azon törtük a fejünket, milyen ajándékkal lephetnénk meg, ami mutatós és nem lehet rögtön rájönni, hogy amellett olcsó is. Attól nem kellett tartanunk, hogy véletlenül a Rebekától előzőleg kapott ajándékot adjuk vissza, mert olyan nem volt, nem lesz és nem van. Tehát javában tervezgettünk, amikor Rebeka ismét telefonált és lefújta a meghívást, mondván, hogy külföldről váratlanul vendége érkezett és nincsen elegendő pohara. De – próbált megvigasztalni – jövőre biztos együtt leszünk, akkor persze nálunk és nem nála, mégsem kívánhatjuk el tőle, hogy mindig ő készüljön. A vacsora receptjét azért elküldte, hogy ne maradjunk hoppon.
Íme:
Egy kiló halat megtisztítunk, 2-3 gerezd zúzott fokhagymával, borssal, sóval bekenjük és kis ideig állni hagyjuk. A halsütőedényünket kikenjük vajjal, 6-7 szem közepes nagyságú meghámozott és vékonyra karikázott rózsakrumplira ráhelyezünk 3 fej felkarikázott vöröshagymát, majd megsózzuk.
A halat a hasával a krumpli-hagyma ágyra fektetjük. Oldalát bevágjuk, a résekbe paprikát és paradicsomot teszünk. Tejfölös vajjal locsolva sütjük meg a sütőben.
Peer Gideon