Van, akinek semmi sem lehetetlen: Pálinkafőzés a panelban

Pálinkafőzés volt, van és lesz. Az igazán elhivatottakat pedig semmi sem állíthatja meg, még egy panellakás sem. Így volt ezzel Jani is, aki elhatározta: beizzítja néhai édesapja klasszikus pálinkalepárlóját, felállítja cefrés hordóját az erkélyen, és belecsap a lecsóba.

– Hogy képzeljük el a cefrebázisát?

– Szegény apám nagy pálinkamester volt, már amennyire egy egyszeri nógrádi embert annak mondhattunk. Két dologra esküdött: a jó cefrére és az ősrégi lepárlójára. Szóval felhoztam Nógrádból a lepárlót, felállítottam a nappaliban, a cefréhez pedig szereztem műanyag hordókat és mindegyikhez kotyogót.

Képünk csak illusztráció

– Ennek mi a funkciója?

– Segíti, hogy az erjedés során keletkező gázok kiáramoljanak a hordóból. Azért is remek kis szerkezet, mert ha már nem kotyog, tudom, hogy befejeződött az erjedés.

– A szomszédok mit szóltak ehhez?

– Most mondjam azt, hogy megvettem őket? Szerencsére nem tíz-, hanem négyemeletes panelban lakunk, a cefreszag pedig annyira nem volt átható, mint vártam. Lehet, hogy a széljárás is mindig kedvezett, nem tudom. Szóval miután rájöttek, hogy itt bizony cefre erjed az erkélyen, megígértem nekik, hogy a Jani féle kézműves pálinkából mindenki kap majd. Ők meg szemet hunytak. (Nevet.)

Képünk csak illusztráció

– A nappalija megfelelő helynek bizonyult a lepárláshoz?

– Na, hát a feleségemmel már nehezebb dolgom volt, mint a szomszédsággal. Igazából nem is magán a pálinkafőzés tényén akadt ki, hanem azon, hogy apám lepárlóját fogom használni. Szerinte életveszélyes, félt attól, hogy felrobban, holott erről szó sem volt. Tény, addig nem tette be a lábát a nappaliba, amíg én ott tüsténkedtem.

– És milyen lett a végeredmény?

– Megkóstolja?

Kapcsolódó cikkünk: A jó pálinka három ismérve