Ha azt gondolnák, hogy csak a belvárosi piacokon szökött egekbe a zöldség és a gyümölcs ára, nagyon tévednek. Egy népszerű külvárosi piacon tettünk egy kört, hogy beszerezzük a hosszú hétvégére az egészséges és friss alapanyagokat, közben pedig beszélgettünk. A kofákkal, a vásárlókkal és néha önmagunkkal is.
A Tátra téri piac igazán népszerű a dél-pestiek körében, egyetlen hátulütője, hogy szinte minden kofa a nagybaniról hozza az árut, így igazi kistermelőket csak elvétve tudunk támogatni vásárlásunkkal. Fejünkben a bevásárlólistával caflatunk végig a sorok között, leveszöldség, burgonya, paradicsom, paprika, uborka, tojás, hús – csak a szokásos tételek szerepelnek rajta. Az extrákat a kis bioboltban szerezzük be a megszokott árakon, meglepetés ott nem ér bennünket. Nem úgy a leveszöldségeknél.
Egy szál fehérrépa száz forint, egy csokorral ötszáz. A sárgarépa szintén. "Mennyi?" – tesszük fel a kérdést először magunknak, aztán persze az árusnak is. "Esküszöm magának, hogy én ilyen drágán még sosem adtam a gyökérzöldséget, de hát mit tehetnék, én is sokkal többért szerzem be" – mondja a hölgy, majd arra a kérdésünkre, hogy mégis mi az oka a csillagászati áraknak, egyértelműen az időjárásra terelődik a szó. "Ebben a szörnyű melegben és szárazságban, ami már hosszú hetek óta tart, egész egyszerűen kikelni sem tudott sem a sárgarépa, sem a fehérrépa, nemhogy megnőni..." – magyarázza, hozzátéve, akik tudták locsolni, azoknak szép lett a zöldsége, na, de ők megfizettetik a vízszámlát is.
Elfogadjuk a megváltoztathatatlant, mert hát leveszöldség nélkül nincs húsleves, úgyhogy kifizetjük, és megyünk tovább a gyümölcsökért. Sárgabarack. Kilója 8-900 forint. A gyerek imádja, veszünk egy fél kilót. A mögöttünk álló néni azonban azt mondja, ő ezt nem engedheti meg magának. "Inkább szilvát veszek, annak csak 300 forint kilója, meg pár szem almát a friss szüretelésből, mert nem tudok lefeküdni aludni anélkül, hogy ne ennék meg egyet" – mondja mosolyogva. Szerinte ez a hosszú életének a titka.
A hentesnél megállok, és elgondolkodom egy percre. No, nem azon, hogy melyik húst válasszam, hanem az árakon. Merthogy hiába csökkent a sertéshús áfája, most ugyanannyiba kerül az oldalas, mint azelőtt. Rákérdezek a hentesnél, hogy most komolyan visszahúzták az árakat a magasabb áfatartalmú szintre vagy a szemem káprázik? Ő felhúzza az orrát, megsértődik és annyit mond: "Akkor miből adhatok?" Ezzel le is zárta az el sem kezdődő beszélgetésünket. Kérek az oldalasból, kifizetem, és továbbmegyek a mellettem álló idős bácsi helyeslő bólogatásától kísérve, aki odasúgja: "Halat nehogy vegyen! Napok óta itt állnak, a kutyának sem kellenek. Pedig milyen egészségesek! De hát ennyiért... Büdösödjön rájuk!"
Kapcsolódó cikkünk: Okosháziasszony: Öt dolog, ami a tudatos bevásárláshoz kell