Amióta világ a világ, olyan kibékíthetetlen ellentét van a szegedi és a bajai halászlé szerelmesei között, mint a Ferencváros és az Újpest szurkolói között. Karácsony közeledtével pedig különösen aktuális a kérdés: melyik az igazi? Döntést hozni nem tudunk és nem is akarunk, a Foodyny szerkesztősége is két táborra oszlik a kérdésben, és bár mi erről nem vitázunk ölre menően, a főbb különbségeket azért egy csokorba gyűjtöttük.

A tradicionális szegedi halászlé különleges ismérve, hogy bográcsban készül, háromféle halból. A Délmagyarország című lap 1931-es száma ezt írja: “Szabad tűz fölött a bogrács, abban először főzni kezdték az apró halakat. Vagy jó háromfertály óra (háromnegyed óra – a szerk.) múlva aztán kihajították ezeket az apróságokat, most szeletelték az ízt kapott lébe a potykát, a harcsát, a kecsegét, — az élet szentháromságát.” Fontos az is, hogy a szegedi halászlében nincs se paradicsom, se tészta.

Nem úgy, mint a bajai halászlében, amelynek elengedhetetlen eleme a gyufatészta. A bajaiak amúgy nem bonyolítják túl a dolgot. Azt vallják, a jó halászléhez öt dolog szükséges: ponty, víz, hagyma, paprika és só. Úgy tartják, akkor lesz a legfinomabb, ha nem zsíros, nagyjából másfél kilós halakból főzik, lehetőség szerint bográcsban. És hogy mikor tökéletes a halászlé? A nagy öregek szerint akkor, amikor picit ragad a gőze. Baján az sem mindegy, miként tálalják a hagyományos ételüket. Elsőként eszik meg a gyufatésztás levest, majd második fogásként fogyasztják el a halszeleteket.

ESZTER

Kapcsolódó cikkünk: Halászlé halbelsőséggel töltött raviolival